Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Csinger patak mangániszappal erősen szennyezett, valamint az Ajkai Erőmű és Alumínium Kohó szennyvize ömlik bele. Ezek miatt medre gyorsan iszapodódik, vize mindenfajta vízhasznosítási célra alkalmatlanná válik, sőt kipusztítja a halállományt a betorkollása alatti Marcal vizéből is. Mind vízgyűjtő területe, mind érdekeltségi területe hosszan elnyúlt, a levonuló árhullámok rétlegelő területeket borítanak el, melyeknek termelése a mangániszap rárakodása következtében használhatatlanná válik. Az érdekeltségi terület átlag 2,0 km széles. Szennyezett vize miatt kevés vízhasználat van rajta. Ugyanez indokolja 5—6 évenként szükséges tisztogatását is. Medre — a jókarbahe- lyezett szakaszon — beágyazatlan, mangániszap rétegei alatti kavics-talaj sok helyen kimosódott. Ezeken a helyeken rőzsepartbiztosítások létesítése szükséges. MARCAL FOLYÓ ÉS JOBBPART A TORNA ÉS'GERENCE KÖZÖTT Az alsó 18,1 km-es mederszakasz az Északdunántúli VÍZIG, majd a felső 76,2 km szelvényig terjedő szakasz a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság területére esik. A Marcaltó feletti völgyfenék rendezését 8800 ha érdekeltségű Marcalvölgyi Vízitársulat kezdte meg 1862-ben. A medret a 70 km szelvényig 31,5 m3/sec, felette 13,5 m3/sec-re építették ki. A Marcal felső szakaszán az első rendezés óta csak fenntartásjellegű munka folyt, jelenleg a meder az Ajka környéki iparvidékről érkező hordalékkal erősen feltöltődött. A Mórichida alatti mederszakasz rendezése a torkolati szakaszon 1802- ben kezdődött, majd a Kisbabot—Gyirmóti szakaszon 1891—92. években hajtott végre a volt Rába- szabályozó Társulat mederrendezést és a balparton árvédelmi töltést épített. 1897—98. években a Kisbabot—Mórichidai, majd 1898—1900 között a Mórichida—Marcaltői mederszakasz nyert rendezést. Az így kialakított meder vízsszállítóképessége 31,6 m3/s volt. 1911—13. évek között a Malomsok községi szakaszt rendezték, valamint a jobbparton 7,7 km hosszban nyári gát épült, valamint a torkolati szakasz áthelyezésével a meder 3,8 km-el rövidült meg. Az 1937. évi árvíz alkalmával a balparton mintegy 6850 ha szántóföld került víz alá, így 1940- ben a 18,7—18,5 fcm-ig terjedő szakaszon a meder 120 m3/sec vízemésztésre nyert kiépítést, míg az alatta lévő szakasz földmunkája csak a középvíz feletti földmunkára terjedhetett, a háború ugyanis a munkát megakadályozta. Az 1952. júniusában levonult 141 m3/sec-os árvizet a meder nem tudta levezetni. Ennék következményeként 1957-től 1959-ig az alsó szakaszon úszókotróval 6,8 km, valamint 17,8—14,5 km mederszakasz gépi kotrásával 120 m3/sec vízemésztésre kiépítést nyert. A közbenső szakaszon a hullámtérből kitermeltük azokat a partokat, amelyek nagymértékben leszűkítették az egyébként is feiüszapo- lódott medret. A meder középső szakasza iiymódon mintegy 110 m3/sec vízmennyiség levezetésére képes, tehát a Marcalt az egységes mederrendezési tervnek megfelelően rendezni kell. Veszprém megyei csatorna A Marcalvölgyi Vízitársulat a Felső-Marcal rendezésével egyidőben kiépítette a Veszprém megyei csatornát. Az államosítás óta jókarba helyezést nyert a csatorna 2/3-ad része. A mederrendezéssel egyidőben megoldást nyert a Horgas-ér, a Hajagos, a Hunyor patakok torkolati szakaszainak rendezése is és megyei csatorna keresztezést bujtatóval oldották meg. Hajagos patak Noszlop község határában a Bakonyban ered és Vinár községnél ömlik a Veszprém megyei csatornába. Érdekeltségi területe hosszú, elnyúlt, átlagos szélessége 5—600 méter. Az 1950-ben jókarba- helyezett 12,15 km szakaszán a mezőgazdasági termelés biztosított, a felette lévő 14 km-es meder ős- állapotban van. A patak altalaja erősen kavicsos, laza szerkezetű. A patak vize erősen hordalékos, így átlag 7—8 évenként igényel jelentős földkitermeléssel járó tisztogatást. A rézsűk állékonyságának biztosítására partbiztosításokat kell építeni. Pápai Bakonyér A Bakony nyugati oldalán Bakonybél közelében ered és a Tapolca vasbeton csatomahídja alatt átbújva a Kis-Sédbe torkollik. Jófcarbaheiyezése 1941-ben ment végbe. Végrehajtott munka után a gyakori árhullámok kiöntés nélkül vonultak le, ami különösen Pápa belsőség! szakaszán volt fontos. A patak a völgy legmélyebb vonulatán halad, így le- csapolásra kiválóan alkalmas. A szűk felső völgyszakaszon vízrendezésre nincs szükség, a Pápa alatti mederszakasz azonban állandó fenntartásra szorul. Árterének 50%-a szántó, a többi rét-legelő. A fekáliás szennyeződés következtében a vízinövények gyorsan benövik, így évente legalább kétszer kell gazltaianítani. A Marcal kisebb jobbparti csatornáit részben a Marcalvölgyi Vízitársulat, részben a Felsőmarcali Társulat tartotta karban. Ezeknek kiépítése 1910- től kezdődően történt meg. A mellékfolyások jelen állapotban a káros vizek levezetésére nem alkalmasak. Marcal balpartja Torna és Gerence torkolata között A Vas megyei csatornát, valamint a beletorkolló Mosóárok, Kodó patak, Cinca patak, Börhend patak mederrendezését a Marcalvölgyi Vízitársulat végezte el 1862 évvel kezdődően. 1949-ben jókar- bahelyezést nyert a Vas megyei csatorna teljes szakasza, valamint a Börhend és Kodó patak 10 km- es szakasza. A befogadókba való betonkollást itt is bujtatókkal oldották meg. A meder jókarbahelye- zéssel egyidőben a bujtatok is felújítást nyertek. Gerence patak A Bakony közepén, Bakonybél határában ered, vízgyűjtő területe elnyúlt, a felső szakasza torrens jellegű, jól beágyazott, csak az alsó 22 km-es szakasz szorul rendezésre. Az első mederrendezést 186
