Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
alapján a mellékágelzárások, vezetőművek építése, ill. megerősítése, a kis- és középvízi sodorvonal helyes kialakítása érdekében egyes sarkantyúsorozatok kiegészítése, valamint a szabályozási kotrás — egymással összefüggő, ill. egymás hatását kiegészítő munkák, ezért célszerű volt ezeket a tervezésnél a középvízi és kisvíziszabályozás keretében együttesen előirányozni. Kisvízi szabályozásra — sarkantyúsorozatok kiegészítésére — egyébként is csak a helyi viszonyok alapos mérlegelése után kerülhet sor, tekintettel arra, hogy ezek a művek a vízlépcsők kiépítése után sok helyen feleslegesekké válnak. Az évenként szükséges szabályozási munkák közös munkatervét és a részletes szabályozási tervek felülbírálatát a magyar—csehszlovák közös határ- szakaszra vonatkozóan a KMB, ill. ennek keretében működő albizottság fogadja el, ill. állítja össze. Ezért a keretterv nem is foglalkozik részletekbe menően az egyes szabályozási munkák pontos helymegjelölésével, mert ezeket a változó mederviszonyok döntik el esetenként és szükségszerűen. Így a Keretterv csak egy megközelítőleg szükséges munkamennyiséget irányoz elő évenként kb. állandó keretben a Duna mindkét oldalára. A vízlépcsők létesítését már itt figyelembe vettük azzal, hogy nem terveztük be a szabályozási munkák évenkénti növekedését. A közelmúlt szabályozási tapasztalatai alapján várható, hogy a tervezett szabályozási munkák hatására egységesebb főmeder fog kialakulni és a főmederbe koncentrált víz csökkenteni fogja a hordaléklerakódást és mederemelkedést, javítja a hajó- utat is. A várható eredmények népgazdasági előnye számszerűen nem mutatható ki, azonban a szabályozás gazdaságossága általánosságban jellemezhető azzal a hatással, amit részben az árvízszint csökkentésével a mezőgazdaságra, a mélyebb hajóút biztosításával pedig a hajózásra gyakorolhat. Az árvízszint csökkenése a védtöltések biztonságának növekedése mellett csökkenti az ártér talajvízszintjét és ezzel együtt a belvizek mennyiségét is, és csökken az elborított belvizes területek miatt kieső mezőgazdasági terménykár is. A hajóút jelenleginél kedvezőbb alakulása esetén csökken az időszakos forgalomkorlátozás, a hajók gyorsabban és nagyobb terheléssel közlekedhetnek, ami természetesen a víziút szállítási önköltségét befolyásolja előnyösen. Különösen jelentős ez, ha figyelembe vesszük a nemzetközi kereskedelem várható fellendülését és a Duna, mint nemzetközi víziút, forgalomnövekedését. A Duna komplex hasznosításának tehát itt mutatkozik meg a többi vízgazdálkodási ágazat mellett a hajózásra és folyószabályozásra gyakorolt együttes hatása. A folyócsatornázás várható hatását figyelembe véve — mint már említettük —, 1980 után az érintett országhatár — Szob közötti szakaszra nem terveztünk be szabályozási munkát. A tervezett mederkotrások lehetnek szabályozási és ipari kotrások. A szabályozási mederkotrás célját és mennyiségeit már ismertettük. Kotrást végeznek ezen kívül ipari célból is az építőipar anyag- szükségletének biztosítására. Ennek a kotrásnak, ami általában a Duna 1780 fkm alatti szakaszán történik, sem mennyiségét sem költségét nem állítottuk be a táblázatba. A Gönyü feletti szakasz szabályozási kotrásából kikerülő kavicsanyagot nagy részben a már elmondottak alapján szabályozási célra, művek erősítésére, partkiegyenlítésekre felhasználják. Aránylag csak kis mennyiség lehet a kielevált anyagból ipari célra felhasználni, részben a szállítási nehézségek miatt is. Voltak elképzelések, próbálgatások a mederből kikerülő kavics nagyobb mennyiségű elszállítására (Árva-szigetről) azonban a szállítási költségek ezt annakidején gazdaságtalanná tették. A Mosoni-Dunaág tervezett szabályozási munkája részben függelten a dunai vízlépcsők kiépítésétől (kotrás) részben az üzemvíz-csatomás vízerőmű járulékos munkájaként szerepel (torkolat feletti partbiztosítás). A kotrás a tervezett minimális hajó- útmértékek — Db. vízre vonatkoztatva 2,20 m mélység, 60 m szélesség — előállításához szükséges, összes mennyisége 650 000 m3 és így a hajóút egyszeri előállítása mintegy 13,0 millió Ft-ot igényel. Természetesen a hajóút fenntartásához a későbbiek folyamán még évente ismétlődő 15—20 ezer m3 kotrás szükséges. Ezzel a szabályozási munkával olyan hajóút biztosítható, ami már lehetővé tenné a Mosoni-Dunaág nemzetközi, sőt félterheléssel a tengeri hajóforgalomba történő bekapcsolását is. Ez nagy jelentőségű lenne Észak-Dunántúl kereskedelme és Győr város fejlődése szempontjából. Ennek érdekében terveztük be a XI. fejezetijén az iparcsatorna mint mesterséges víziút fejlesztését is szabályozási kotrás útján. Ugyancsak Győr város rendezése kapcsán, valamint a város vízisportjának és az üdülési lehetőségeknek fejlesztésére terveztük be a Győr—Győrúj- falu közötti szakasz rendezését is. (kotrás, partbiztosítás). A Duna-ág felső kiágazási szakaszán mintegy 10 km hosszban előirányzott partbiztosítás a felső-dunai üzemvíz-csatornás vízerőmű járulékos munkájaként szerepel 10,0 millió Ft költséggel. A Rábán tervezett folyószabályozási munkák ár- vízvédelmi érdeket szolgálnak és ezen belül a mezőgazdaságra vannak kihatással. Hajózás a Rábán nincs tervezve, ugyanis a Rába mentén nem alakultak ki és a távlati tervek szerint sem alakulnak ki olyan ipari és mezőgazdasági központok, melyek a hajózásra igényt tartanak. A helyes folyószabályozással kialakított egységes meder vízparti fürdésre és üdülésre teszik alkalmassá a környéket pl. Árpásnál 600 fm hosszban Pápa és környékének lakossága strandfürdőnek használja a fenti területet. A tervezett vízlépcsők megépítése még nagyobb lehetőséget nyújt a Rába menti községeknek üdülők és parti fürdőhelyek létesítésére. A Fertő tó tervezett szabályozása kizárólag a vízpótlás biztosítására szorítkozik. A munkák várható eredményét és gazdaságosságát a 2.23 pont tartalmazza. A kimutatott mennyiségi eredményeken túlmenően a vízszínszabályozásnak előnyös hatása lesz a tervezett vízisport és üdülés szempontjából is. (1. XIV. fejezet.) 155
