Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
3. BEFEJEZÉS 3-1 A terv értékelése Az észak-dunántúli terület ártereinek ármentesítését jelenleg egyrészt az állami kezelésben lévő 466,7 km árvízvédelmi vonal, amelyből 451,0 km földtöltés, 3,4 km árvízvédelmi fal és 12,3 km magaspart, valamint a tanácsok kezelésében lévő 44,9 km hosszú fővédvonal és nyárigát biztosítja. Az árvízvédelmi művek a tanácsi vonalakkal védett 5729 ha-nyi árteret is beszámítva, összesen 226,032 ha területet védenek. Az árvízvédelmi vonalak állapota általában kielégítő. Az 1954. évi árvíz után módosított mértékadó árvízszintekhez képest azonban az időközben végrehajtott töltésmagasítások és erősítések ellenére is hiányok mutatkoztak. A hiányok kiküszöbölésére a fejlesztés keretén belül a 466,7 km állami kezelésben lévő védvonalon 9442,000 m3 földmunkát, 6375 m3 betonmunkát és 70 000 m3 kő beépítését irányozzuk elő. A töltéseknek hullámverés elleni védelmére 290 ha új véderdő telepítését tervezzük. A tanácsi kezelésben lévő kereken 40 km földtöltésen és 4,9 km árvízvédelmi falon 1 025 000 m3 földmunkával 5390 m3 betonmunkával és 15 000 m3 kőbeépítéssel kívánjuk a művek biztonságát növelni. Az ármentesítés és folyamszabályozás kapcsolatát még szorosabbra kell a jövőben fűzni. A Duna Rajka—Gönyü közötti szakaszán a szabályozási munkákkal még nem sikerült a meder feltöltődését megakadályozni. Az 1954. évi és az azóta levonult nagyobb árhullámok is arra utalnak, hogy a feltöltő- dés még ma is folyamatban van és számolni kell az árvízszintek emelkedésével. Ugyanez a helyzet a Rábán is, ahol az árvízvédelmi kérdések szorosan ösz- szefüggnek a Rába szabályozásával. Jelenleg a Rábán nincsenek pontos adatok a feltöltődés, ill. kimélyülés mértékére vonatkozóan. A területen lévő kisebb vízfolyásoknál az árvíz- védelmi gátakat nem minden esetben építették a műszaki szükségesség követelményei szerint, hanem részben költségmegtakarítások céljából, részben a község által esetleg már korábban kiépített helyi jelentőségű töltések vonalozását közvetve építették ki a védelmi vonalakat. A terület ármentesítésének kapcsolata a belvízi és kisvízi folyások rendezésével igen szoros, elválaszthatatlan. Általában az ármentesítés művei a belvízrendezések és kisvízfolyások, illetőleg külvízi rendezések főműveivel egyidőben, azokkal összhangban épültek ki. A Duna és a Mosoni-Duna, Rábca, Rába, Marcal árterei szétválaszthatatlanul egybeolvadnak. A kisvízfolyások, nagyobb csatornák, mint pl. a Hanság-főcsatorna, Rábca töltései és deponiái a visszaduzzasztás határa fölött is az árvízvédelmi fővonalak közé vannak sorolva és annak megfelelően kiépítve és kezelve. A mederfenntartás és rendezés ezeken a kisvízfolyásokon és főcsatornákon legnagyobbrészt árvízvédelmi érdekeket szolgál. A töltéseket keresztező belvízcsatornák árvízvédelmi vonalba épült zsilipéinél, vagy a jövőben építendő zsilipeknél legalább olyan fontos az árvízi biztonság kérdése, mint a belvízelvezetés szempontjából szükséges küszöbmagasság, vagy keresztmetszeti méret. Kezelésük, kezelési szabályzatuk — különösen a szorítózsilipekkel és szivattyútelepekkel kapcsolt műtárgyaknál — elsősorban az árvízi érdekek figyelembevételével történik, illetőleg van megállapítva, sokszor a belvízvédelmi érdekek rovására. A terület ármentesítési és belvíz-, illetőleg kisvízfolyás-rendezés kérdései olyan szorosan kapcsolódnak, annyira egymásra utalnak és szétválaszthatatlanok, hogy itt a kapcsolat előnyeire és hátrányaira nem is gondolhatunk, azok szükségszerűek. Az ármentesítés és az öntözés kapcsolata a területen nem jelentős. Az a kevés, árvízvédelmi művet keresztező öntözőmű, ami a területen van, az árvíz- védelmi érdekek figyelembevételével épült. Az utóbbi években, főleg a csőkutas öntözés kezd elterjedni, ami az árvízvédelmi kérdésektől teljesen független. A legutóbbi magyar—csehszlovák tárgyalások eredményeként a Kerettervben a Felsődunai Vízerőmű baloldali oldalcsatornás változata szerepel. A Csehszlovák Fél 14 500 m3/s mértékadó árvíztömeggel számol, tehát a 4800 m3/s szállítóképességű oldalcsatorna megépítése után sem fog lényegesen csökkenni a főmederben lefolyó max. árvíztömeg. A Csehszlovák Fél folytatja töltéseinek 1,50 m biztonságra való kiépítését. Fentiek következtében terveztük be mi is a vízerőmű megépítésétől függetlenül a dunai árvízvédelmi töltések fejlesztését. A Duna távlati szabályozási munkáinak tervezésénél alapvető szempont a komplex hasznosítás folyószabályozással kapcsolatos hatása volt. A vízlépcsők üzembe helyezéséig terjedő időszakot emiatt átmeneti időnek tekintettük és szabályozási munkákat csak olyan mértékben irányoztunk elő, hogy azok — éppen a komplex hasznosítás figyelembevételével — a csökkentett követelményeknek lehetőség szerint és gazdaságosan megfeleljenek. Helyesnek tekinthető tehát az az elv, hogy jóllehet a meglévő árvízvédelmi töltések vonalozása helyenként nem felel meg teljes mértékben a folyószabályozás követelményeinek, a nagyvízszabályo- zás keretében nem terveztünk be vonalvezetés változást és új töltés építését. A hullámtér rendezését azonban beterveztük, azzal a meggondolással, hogy ennek hatása a felső-dunai vízlépcső kiépítése után is elősegíti a régi meder hullámterében az árvíz levonulását. A Keretterv összeállításánál követett szabályozási irányelvek és célok — köztük elsősorban az egységes főmeder kialakítása — biztosítani kívánják egyrészt a mederemelkedés és ezzel együtt az árvízszintek csökkentését, másrészt a jelenleginél mélyebb hajóútat a hajózás számára. Az irányelvek 154
