Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
a felszíni vizek szennyezettségének és terhelhetőségének értékelésére egymagában nem használható. Következik ez a fentebb leírtakból. Az oxigénfogyasztás gyorsabb, magas hőmérsékleten végrehajtott kémiai szerves anyagtartalom meghatározás, amely magába foglalja a víz valamennyi különféle oxidációs igényű összetevőit és ezeknek együttes értékét adja, mint relatív érték. Értékelésnél jól használható szennyvizek és felszíni vizek szennye- zettségi mértékének összehasonlítására, tájékoztató értéknek tehát egymagában a legjobban megfelel. Messzebbmenő következtetéseket lehetővé tevő értékeléshez azonban mindhárom oxigénháztartáshoz tartozó érték (oxigénfogyasztás, BOI5 és oldott oxigéntartalom) elbírálása szükséges. Közegészségügyi szempontból a minősítés, ill. a határértékek megállapítása az oxigénfogyasztás figyelembevételével, a coli szám alapján történt. A négy kategória az alábbi: I. tiszta 0—10 coli szám/ml II. kissé szennyezett 10—100 coli szám/ml III. szennyezett 100—1000 coli szám/ml IV. erősen szennyezett 1000— coli szám/ml Ipari vízhasznosításnál a minőségi igények igen különbözőek; az élelmiszeripar pl. ivóvízminőségű vizet igényel, más iparágaknál a keménység, pH érték, stb. szabják meg a követelményeket. A vizek öntözésre való felhasználásánál figyelembe kell venni mind a vizek kémiai sajátságait, mind az öntözendő talaj tulajdonságait. Az öntözésre felhasználandó víz minőségének elbírálásánál a következő kémiai tulajdonságokat kell figyelembe venni: a) A vizek összes oldott sótartalma mg/l-ben kifejezve. b) A vizek típusa, tehát az, hogy milyen az oldott sók kémiai összetétele: pl. Ca, MG-HC03 típusú az a víz, amelyben az oldott sók többsége kalciumhidrokarbonát és magnéziumhidrokarbonát. c) A víz Na%-a amely megadja azt, hogy a vízben oldott sók hány egyenérték százaléka nátriumsó. d) A víz fenolftalein lúgossága szódában kifejezve mg/1. e) A magnézium viszonyszám, mely megadja, hogy az összes oldott kalcium és magnézium só hány egyenérték százaléka a magnéziumsó. f) Ha a víz kémiai javítást igényel, úgy a javítóanyagok mennnyiségének kiszámításához megadandó a vízben levő lúgossá váló sók mennyisége (szóda egyenérték). Az öntözővíz és talaj kölcsönhatását két alapvető csoportra bonthatjuk. Ezek: 1. Az öntözővíz közvetlen hatása a talaj tulajdonságaira, mely abban nyilvánul meg, hogy az öntözés, ill. az öntözővíz biztosítja a növény életéhez optimálisan szükséges vízmennyiséget. 2. Az öntözővíz közvetett hatása, azon fizikai, fi- zikokémiai, kémiai és biológiai folyamatokon keresztül nyilvánul meg, melyek az öntözés következtében fellépő levegő-, víz-, és sóforgalom megváltozásának eredményeképpen hatnak, s melyek együttes hatása végső eredményként átmenetileg vagy véglegesen a talaj termékenységét is befolyásolhatja, megváltoztathatja. Az öntözést befolyásoló talajtani tényezők közül a következő főbb tényezőket kell kiemelnünk: 1. A talaj genetikus típusa 2. A talaj mechanikai összetétele 3. A vizetzáró réteg jelenléte és felszíntől való távolsága. 4. A talajvízszint mélysége 5. A talaj kicserélhető Na-ionjainak mennyisége 6. A talaj oldható sókészlete 7. A talaj szódatartalma. Az előzőekben ismertetett öntözővíz minőségi követelmények közül az öntözővíz megengedhető maximális sótartalma alapvetően függ a talaj sóforgalmának jellegétől, melyet a talaj mechanikai összetétele, a talajvízszint mélysége, a vizetzáró réteg jelenléte és annak mélysége, valamint a talaj eredeti sótartalma szabnak meg. Az öntözővíz megengedhető maximális Na százalékánál figyelembe kell vennünk mind az előzőekben felsorolt tényezőket (mechanikai összetétel, talajvízszint mélység, vizetzáró réteg), mind a szikesedés mértékét kifejező kicserélhető Na-ionok mennyiségét, az öntözővíz sókoncentrációját és az oldott sók kémiai összetételét, az anionok milyenségének megfelelően. A felsorolt tényezők és az öntözővíz megengedhető Na százaléka közötti összefüggést a 24. sz. ábra mutatja. Az ábrában közölt összefüggés jelenti azt, hogy minél nagyobb valamely talaj kicserélhető Na tartalma, annál nagyobb lehet az öntözővíz maximálisan megengedhető Na százaléka anélkül, hogy a szikesedés veszélye fenn- állana. Hasonlóképpen mutatja az ábra azt is, hogy nem szikes talajok esetében annál kisebb az öntözővíz megengedhető Na százaléka, minél nagyobb a víz összes oldott sótartalma. Nem megfelelő kémiai összetételű öntözővíz esetén bizonyos körülmények között lehetőség nyílik az öntözővizek javítására. A javításnak két módja ismeretes jelenleg: a) A kis sótartalmú, de sok Na sót és esetleg szódát is tartalmazó vizek javítása közvetlenül az öntözendő táblára való adagolás előtt kémiai javítóanyaggal (gipsszel vagy más kalciumtartalmú anyaggal). b) A nagy sótartalmú vizek javítása hígítással, azaz kis sótartalmú alacsony Na százalékú víz megfelelő arányú keverésével. Ez utóbbi eljárás főleg kétéltű csatornák, holtágak vizének javítására alkalmas. A fenti tényezőket figyelembevéve, az öntözővizek felhasználhatóságának a táblázatban foglalt csoportosítását alkalmazhatjuk (lásd 25. sz. táblázat) 13 1 TVK 97
