Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

2.354 A hordalék szerepe a vízhasználatoknál és a vízi munkálatoknál

A hordalék a vízhasználatokat többnyire kedvezőtlenül befolyásolja.

Az ivó- és ipari vizekből a hordalékot el kell távolítani, ami külön berendezést és üzemköltségtöbbletet igényel. Az öntözővízben levő hordalék a csatornákban feliszapolódást okoz, emiatt sűrűbben kell tisztogatni. A hajózásnak állandó mélységű, az időben nem változó mederre van szüksége. Ezért a vándorló zátonyok és az iszapolódó kisesésű szakaszokon a hordalék jelenléte .hátrányos, az egyensúlyban levő szakaszon azonban közömbös.

Az üdülés és sport szempontjából kedvezőtlen a vizet zavarossá tevő lebegő hordalék, viszont kedvezők a homokos partszakaszok.

A víztározókban, duzzasztóművek feletti folyószakaszokban a hordalék rendkívül, hátrányos, mert a duzzasztótérben csaknem teljesen lerakódik. Ezt általában gépi munkával kell eltávolítani, vagy máshol új művet kell építeni. Hasonló a helyzet a vízkivételi műtárgyaknál is.

A folyószabályozás szempontjából azok a kedvezőtlen szakaszok, ahol a kis esés miatt a hordalék lerakódik, valamint ahol a meder berágódik. A kisvízfolyásokkal kapcsolatos munkák jelentős része a hordalék elleni küzdelem: a feliszapolódá- sok tisztogatása és az erózió leküzdése. Csupán a mélyfekvésű területek feltöltéséhez kedvező a nagy hordaléktartalom. Megjegyzendő, hogy a folyami homok és kavics az építőipar nélkülözhetetlen alapanyaga.

2.36 VÍZMINŐSÉG

2.361 A terület felszíni vizei vegyi összetételének általános jellemzése

A felszíni vizek minőségének, illetve szennyezettség! állapotának elbírálásánál ivó- és ipari vízellátásnál, valamint a mezőgazdasági vízhasznosításoknál a legfontosabb minőségi jellemzők az 02 fogyasztás, a bakteriológiai szennyezettséget kifejező coli szám, az összkeménység, az összes oldott sótartalom, és a Na%.

A felszíni vizek jelenlegi állapotát ezért a következő térképeken szemléltetjük.

„Felszíni vizeink szennyezettsége az O2 fogyasztás alapján (lásd TVK IX. fejezet 1. melléklete).

„Felszíni vizeink minősége öntözés szempontjából, a sókoncentrációja, Na%-a és keménysége” c. 1:500 000 méretarányú térkép alapján (8).

„Felszíni víz minősítése általános közegészség- ügyi szempontból” (9 c). c. 1:500 000 méretarányú térkép.

A térképen ábrázolt vízminőségi adatok a közepes kisvízhozam és a leggyakrabban előforduló vízhozam közötti tartományban végzett vizsgálatoknál előforduló értékeket tüntetik fel.

Az oxigénfogyasztási térképnél (lásd TVK IX. 2. fejezet) helyenként megadott két kategória közül az első — alapkategória — a fenti adatokat ábrázolja.. A második, sraffozással jelzett kategória pedig az időszakosan előforduló szennyeződéseket jelzi, mint pl. egyes ipari üzemek kampány alatti szennyezéseit, vagy az 1961. évi különleges kisvíz- nél mért szennyezéseket.

A táblázatok és térképek használatának megkönnyítése érdekében röviden megemlékezünk néhány olyan mutatóról, amelyeknek a vizek hasznosíthatóságának elbírálásánál elsőrendű szerepük van:

a) Hőfok. Ivóvíz céljára legmegfelelőbb a 6— 12 C° közötti vízhőmérséklet. Ipari célra a fel- használás módjától függően változik a hőmérséklet-igény. Meleg szennyvizek bevezetése a vízfolyásba nem kívánatos, mert az öntisztulást károsan befolyásolja.

b) Összes oldott sók. Optimális mennyisége 300— 600 mg/1 között van- Ilyen érték mellett agresszív szénsav nem várható és a vizek lágyításának költsége még nem magas. Ha a só mennyisége növekszik, a víz ipari, mezőgazdasági és házi célokra mind kevésbé válik alkalmassá.

c) összes keménység. A víz keménységét a benne oldott kalcium és magnézium sók okozzák. Háztartási és ipari célra a lágyvíz a legalkalmasabb, ivásra viszont a 10—20 nk°-ú. Egységes vízellátásnál legcélszerűbb, ha a víz 5—15 nk°-ú, mert az ipari-, ivó- és használati vizekkel szemben támasztott követelményeknek ez felel meg legjobban.

d) Ammónia, nitrit, nitrát. Ammónia és legközelebbi oxidációs terméke, a nitrit jelenléte friss fekáliás szennyeződésre, nitrát jelenléte régebbi eredetű szennyeződésre mutat. Tiszta vízben nitrit és ammónia nem mutatható ki.

e) Mérgező anyagok. Lényegesen befolyásolja a vízben élő mikroszervezetek életét a víz többi alkotórészéhez képest mennyiségi értékben kifejezve elenyészően csekély, néhány tized vagy század mg-nyi mérgező anyag; (pl. dán, fenol, nehézfémsók, szulfát stb.)

f) Oxigénháztartás. Oldott oxigéntartalom. A víz a hőmérséklettől függően bizonyos mennyiségű oxigéngázt tud oldani. A nem szennyezett felszíni vizek oldott oxigéntartalma 100 (telítettségi %) körül van. A növényzet asszimilációja következtében — a napszak függvényében -— időnként túltelítettség áll be, amikor a telítettségi % meghaladja a 100-at; ilyenkor az oxigéntermelés nagyobb, mint az oxigénfogyasztás. Az oxigéntelítettség tehát annak függvénye, hogy milyen mértékben terhelt egy víz organikus szennyeződésekkel és ezek mi- lyn mértékben fogyasztják az oxigént. Oxigénhiánynak nevezzük a hőfokhoz tartozó telítettségi érték és a tényleges oxigéntartalom közötti különbséget. Ez a különbség minél kisebb legyen. Alsó (még tűrhető) határ általában 60—70%.

Biokémiai oxigénigény. A BOIr, mutatja azt az oxágénmennyiséget, mely a vízben oldott anyagok biokémiai úton való oxidálásához szükséges (részletesen lásd TVK IX. fej. 1.22).

Oxigénfogyasztás. Mutatja azt az oxigénmeny- nyiséget, amely a vízben levő anyagok kémiai úton való oxidálásához szükséges (lásd TVK IX. fej. 1.22).

Értékelés az oxigénháztartás alapján. Bár a tervezésnél leggyakrabban használt mutató a BOI5,

96