Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
megbomlott és a talajvíz emelkedik (pl. öntözés, rizsitermesztés hatása), vagy süllyed (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel). A változás lehet időszakos s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, lehet azonban tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek s ennek megfelelően többféle talajvíztípust különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztípusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által niem zavart talajvíz fő táplálója a csapadék és a talajvíztükör mélysége szerint különböztetünk meg különféle talajvíztípusokat. A folyóvizek és állóvizek által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 2.422 A talajvízszintészlelő kúthálózat A talajvízháztartás jellemzőinek meghatározását és a változások törvényszerűségeinek felfedését a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. Az ország egész területén 1960-ban — elsősorban a síkvidéki területeken és szórványosan a dombvidékeken is — 1020 db országos hálózati és 859 db tanulmányi kútban végeztek rendszeres talajvízmegfigyelést. A síkvidéki területeken átlagosan 17 km2-re esik egy megfigyelő kút. Egyes kutak hosszú idő óta (25—30 év) működnek, a legtöbb kútban 1950 óta már folyamatos az észlelés s majd mindegyik kútról legalább 6—8 éves adatsor áU rendelkezésünkre. Az országos talajvízszintészlelő kúthálózat egyes helyeken, elsősorban a dombvidéki területeken bővítést igényel. A fejlesztési terv szerint az országos talajvízmegfigyelő kúthálózat 1970-ig mintegy 200 db új kúttal fog bővülni. Űj tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálkodási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 2.423 A folyóvizekből nem táplálkozó talajvízkészlet jellemzése A talajvízviszonyok rövid jellemzése nehéz feladat, mert egymáshoz közelfekvő területeken is nagy változatosság tapasztalható. Az ország talaj- vízviszonyainak fő jellegzetességeit a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú térkép tartalmazza. Ezen — a folyók partmenti sávjának kivételével — a talajvíztükör mélységét feltüntető foltok egyben a fő talajvíztípusokat is ábrázolják. A térképen feltüntetett adatok az egyes területekre jellemző talajvízállást mutatják, mégpedig a közelmúlt (1956—60) átlagát. A talajvíz szélső ingadozását izometrikus vonalakkal ábrázoltuk. Ebből a legmagasabb talajvízállás közelítő értékét megkapjuk, ha a szélső ingadozás felét, vagy 3/5-ét az átlagos talajvízálláshoz hozzáadjuk, a legalacsonyabbat pedig, ha a felét, vagy 2/5-ét levonjuk. Síksági területeinken a talajvíz mindenütt hoío- cén és pleisztocén rétegekben helyezkedik el. Csupán hegyvidéki tájakon vannak olyan területrészek, ahol idősebb képződmények tárolják a talajvizet. A talajvíztükör alatt a rétegek vízzel telítettek és a talajszemcsékhez kötött vizen felül a pórusokban elhelyezkedő, a gravitációs erő hatása alatt álló talajvíz mennyiségének fajlagos értéke az alábbi: kavics-homokos kavics rétegben homok rétegben finom homok-iszapos homok rétegben agyagos homok rétegben agyag rétegben 200—300 1/m3 220—250 1/m3 170—190 1/m3 130—150 1/m3 < 130 1/m3 A teljes készlet mennyiségét a rétegek méretei szabják meg. Számbavételekor a mozgásóllapotot nem vizsgáljuk, csak az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai mind természetes állapotban,, mind mesterséges beavatkozás esetében elsősorban a vízmozgás lehetőségeit, a vízkitermelés adottságait s nem a hasznosítható vízkészletet szabják meg. A vízvezető rétegek élhelyezkedésének ismerete a víztermelő berendezések telepítési helyének kiválasztását teszik lehetővé, a kutak pillanatnyi vízbősége önmagában nem jellemzi a tartósan kitermelhető, folyamatosan utánpótlódó vízkészletet. A hasznosítható talajvizkészlet több összetevőből áll, nagyságát elsősorban az utánpótlás fajtája és mértéke, valamint a hidrológiai körfolyamatot befolyásoló egyéb adottságok szabják meg. A felszínalatti vízkészlet meghatározásakor elsősorban azt keressük, hogy hol találhatók jó vízadó rétegek, amelyekből gazdaságosan víz termelhető. A „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térképen, a jelenleg ismeretes adatok alapján azokat a területeket tüntettük fel, ahol a felszín közelében (30—35 m mélységig) nagyobb kiterjedésű vízvezető rétegek vannak. Az eddigiek során a geológiai kutatás a felszínközeli vízvezető rétegek elhelyezkedését nem tisztázta még kielégítően s így a térképen feltüntetett vízvezető rétegek határai, valamint jellemzői a későbbiek során kissé módosulhatnak. A laza, üledékes kőzetek osztályozására számtalan módszer ismeretes. A gyakorlat igényeinek megfelelően a fontosabb vízvezető rétegeket az alábbi csoportosításban foglaltuk össze: 1. Homokos kavics, kavics Az átlagos szemcseátmérő, Dátl> 2 mm A szivárgási tényező, k > 6 x 10—1 cm/s H = 10 m-es rétegvastagság esetén, 150 mm-es átmérőjű fúrt kútból várható fajlagos vízhozam (a kút vízbősége, vízadóképessége), q > 2000 1/perc. 1 m 2. Kavicsos homok. Dáti = 1,5 — 2 mm k = 3 x 10—1 — 6 x 10—1 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 1000 — 2000 1/perc.fm 3. Murvás, durva homok, durva homok. Dátl= 0,5 — 1,5 mm k = 6 x 10—2 — 3 x 10—1 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 200 — 1000 1/perc.fm 120
