Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet

4. Homok. Dátl= 0,2 — 0,5 mm k = 1 x 10—2 — 6 x 10—2 cm/s. A fajlagos vízhozam, q = 50 — 200 lit/perc.fm. 5. Finom homok. Dátl < 0,2 mm k < 1 x 10—2 cm/s A fajlagos vízhozam, q < 50 lit/perc.fm. A vízadő rétegok elhelyezkedése és az előzőek­ben felsorolt jellemző adatok tájékoztatnak arról, hogy az ország különböző területein milyen tal-aj- vízkitarmelési lehetőségek vannak. A „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú tér­képeit a vízvezető rétegek fenti csoportosítása sze­rint azokat a nagyobb kiterjedésű, összefüggő te­rületrészeket tüntettük fel, amelyek a talajvíz gaz­daságos kitermelésére elsősorban alkalmasak. Ezek összterülete 29 366 km2. A dinamikus talajvízkészlet is azokon a területe­ken, ahol jó vizvezető rétegek fekszenek, rendsze­rint kissé nagyobb, mint azokon, ahol a talajvíz finomabb szemcséjű rétegekben foglal helyet, de a vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai szükségsze­rűen nem befolyásolják a dinamikus talajvízkész­letet. A teljes talajvízkészlet nagyságát, mivel a vízadó rétegek geometriai méretei kielégítő pontossággal még niem ismeretesek — nem foglaltuk össze. A dinamikus talajvízkészlet jellemzőit, amit az egész országra kiterjesztett hidrológiai megfigyelések és hidraulikai törvények alapján foglalunk össze, a „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A sztatikus vízkészlet kitermelésével egyszer s mindenkorra szóló vízkészlet-fogyasztást, vízbányá­szatot hozunk létre. A vízgazdálkodási tervezés a hidrológiai körfolyamatban résztvevő, dinamikus vízkészlet egy részének folyamatos kitermelésére és hasznosítására törekszik. Az évenkénti utánpót- lódás teljes mértékben nem hasznosítható, mert a természetes fogyasztási tényezők ezt vízkitermelés nélkül is felhasználják. így elsősorban arra törek­szünk, hogy a dinamikus talajvízkészlet ismereté­ben, annak egy részét, a jelenlegi természetes fel­használó tényezők rovására termeljük ki. Az or­szág síkvidéki és dombvidéki területein — mintegy 73 000 km2 — laza, üledékes' kőzetekben elhelyez­kedő talajvíz a csapadékból évenként átlagosan 110 mm utánpótlást kap. Ez megfelel 8035 millió m3/év, azaz 255 m3/s víznek. Ebből — részben a dinamikus készlet, valamint ennek a vízszintes áramlásban résztvevő hányada figyelembevételével, részben az egyes területegységek talajvíz megcsapolásának ha­tására várható változások elemzésével — a haszno­sítható talajvízkészletet 40,7 m3/s-re becsüljük. Az egész mennyiségből 32,8 m3/s azokra a na­gyobb kiterjedésű és összesen 29 366 km2 területű tájegységekre jut, amelyeket a „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térkép feltüntet. A fenn­maradó hányad, azaz 7,9 m3/s a -kisebb kiterjedésű területrészek horizontális áramlásban résztvevő di­namikus talajvízkészlete. Részleteiben a kitermel- hetőnek ítélt dinamikus talajvízkészlet megoszlását a „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térkép tartalmazza. 2.424 A vízfolyások állal befolyásol! területek talajvízkészletének jellemzése A Duna és a Tisza mellett a folyók talajvízre gyakorolt hatásának távolsága a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú térképen látható. A többi vízfolyás mentén a folyó talajvízre gyakorolt ha­tása a folyók partjától 200—300 m távolságig ter­jed. A folyók mellett a partmenti talajvízforgalom változatos és a folyók vízállásának, valamint a víz­állásváltozás intenzitásának függvénye. A -legna­gyobb talajvíZmozgás a felső Duna szakaszán, a Szigetközben tapasztalható, ahol a parti sáv talaj­vízforgalma 10—100 1/s. km átlagos határértékkel ként a Duna és a Tisza mellett a parti sáv talaj­vízforgalma 10—100 1/s km átlagos határértékkel jellemezhető. A felső Duna-szakasz, a Sebes-Körös és a tiszalöki duzzasztás hatása alatt álló Tisza- szakasz kivételével — ezeken a helyeken a függő- meder, illetve a duzzasztás miatt mindig a folyó táplálja a talajvizet — a többi vízfolyásnál a talaj­víz elfolyás van túlsúlyban és a partmenti víz­forgalom összegezéséből a folyók talajvízelszívó hatása mutatkozik. Hosszantartó kisvizek idején hazánk folyóiba 37—40 m3/s víz szivárog a talaj­vízből. Az előzőekben megadott dinamikus vízkészlet mennyiségében a partmenti sáv átlagos vízforgalma is szerepel, a szűkebben értelmezett partiszűrésű vízkészlet azonban nem. 2.425 A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetőségei A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatá­sának lehetősége, valamint a változás mértéke min­denütt a helyi adottságoktól és a műszaki -beavat­kozás jellegétől függ. A kitérni elhetőnek ítélt dinamikus talajvízkész­let zömmel a csapadékbeszivárgásból származik. Ha mesterséges beavatkozással 7—10 m-nél mé­lyebbre süllyesztjük a talajvíztükröt, a csapadék­ból származó utánpótlódás megszűnik. Öntözött területeken a talajvíz nyári párolgási vesztesége csökken. így a hasznosítható talajvíz­készlet növekszik. Ennek mértéke az öntözési idény időtartamától és az öntözés folyamatosságától függ. A hasznosítható talajvízkészlet növekedése öthóna­pos öntözési idényt számítva maximálisan 7—8 1/s. km2 folyamatosan kitermelhető talajvízhozamot jelent. 2.426 A talajvízelőrejelzés Az ország síkvidéki területein — a Nagyalföldön 1955 óta, a Kisalföldön 1959 óta — a tavaszi maxi­mális havi közepes talajvízállás várható értékére és az előfordulás valószínű hónapjára rendszere­sen, minden évben készül talajvízállás-előrejelzés. A december közepén kiadott tájékoztató előrejel­zés időelőnye 4—5 hónap, átlagos pontossága a csa­padékviszonyoktól függően ± 25 cm, a február közepén kiadott módosított előrejelzés időelőnye 2—3 hónap, átlagos pontossága a csapadékviszo­nyoktól függően ± 20 cm. 16 OVK 121

Next

/
Thumbnails
Contents