Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet

0% (max.) 90 94 141 115 142 229 176 164 118 123 151 87 891 945 391 622 537

25<y# 42 41 49 59 85 98 86 85 65 61 85 51 649 485 273 438 410

500/o 26 25 28 46 63 64 70 64 44 40 51 40 592 573 233 366 253

750/0 1

4 14 15 2 9 39 41 37 27 2 2 2 5 28 23 494 494 190 298 289

100% (min.) 6 1 2 13 18 12 11 11 1 0 0 7 375 380 90 206 141

©

CO

x

t-H

>■

r-H

fc'

I

X

w

X

I

rH

M

X

— Csapadékviszonyaink szeszélyessége miatt a csapadékmennyiségek eloszlása hosszabb-rövidebb időn keresztül a közölt átlagos értékekkel ellenkezően is alakulhat.

— Azonos mennyiségű csapadékok hatásai erősen eltérőek is lehetnek különböző domborzat-, talaj-, hőmérsékleti-, szél-, stb. viszonyok között.

A csapadék évközbeni változásának, továbbá az ország különböző vidékein a csapadék szeszélyességének jellemzésére a

19. táblázatban éghajlati körzeteink, valamint csapadékban legszegényebb és leggazdagabb vidékeink egy-egv állomásának átlagos és különböző tartósságú csapadék- adatait közöljük.

A táblázat mutatja, hogy a havi csapadékösszegek maximuma általában a május-júliusi időszakban (pontosabban: a Dunántúl északkeleti negyedében májusban, nyugati felén júliusban, az ország többi részén júniusban) van. s az európai nyári monszum hatását mutatja. A második, az elsőnél kisebb tetőzésre szeptember—november folyamán számíthatunk (mediterrán hatás). A minimumok január— februárra, illetve július— szeptemberre jutnak.

A 19. táblázat adatai ezenkívül az egyes éghajlati körzetek jellemzéséről mondottakat is alátámasztják elsősorban a havi összegek különböző tartósságú értékednek arányával kifejezhető csapadékbiztonság mértékével.

Száraz időszakok. A szárazság elsősorban a mezőgazdaságot sújtja és nehéz feladat elé állítja a vízkészletgazdálkodást is.

63

0% (max.)

25%

50%

75%

100% (min.)

0% (max.) 2

5%

50%

75%

100% (mán.)

Á

tlag