Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
egy 55,5 millió kWó elektromos energiát termelnek. A termelt energia a szabadtéri transzformátor-állomáson keresztül a 35 és 120 kV-os országos hálózatba jut. A vízerőmű és duzzasztómű a különálló épületből vezérelhető. A gépcsarnokhoz közel épült a be- tétgerendaéraktár, a műhely, a garázsépület és egyéb segédüzemi épület. Az igazgatási épület mögött az alállomás terül el. A vízlépcső dolgozói részére — a műúttól mintegy 700 m távolságra — korszerű lakótelep épült. 1.232 A Keleti-főcsatorna A Keleti-főcsatorna a Tiszalöki Vízlépcső felett ágazik ki és nagyjából déli irányban haladva öntözővizet szállít. Feladata még a tőle keletre elterülő debreceni löszhát belvizeinek elvezetése, valamint a Tiszából a Körös völgybe történő vízátvezetés, vízpótlás. A Keleti-főcsatorna egy része nagyhajózásra alkalmas. A tiszántúli nagylétesítmények közül a főcsatorna létesítésének első ismert — Tiszát Debrecennel összekötő — nagycsatorna tervét 1727-ben; készítették el. Az 1863. évi országos aszály után számos terv készült a tiszántúli főcsatornára. 1937-ben Sajó Elemér dolgozta ki a Tiszántúl öntözésének fejlesztési tervét, akinek az elképzelései — az öntözőrendszer egészét tekintve — általában ma is érvényesek. Terveinek alapelve az volt, hogy biztosítani kell a Tisza ás a Körös folyók közötti terület vízellátását úgy, hogy a Hortobágy vidék magasabban fekvő területei is öntözhetők legyenek, a csatorna olyan, vidékeken haladjon át, ahol víztározási lehetőségek vannak, továbbá, hogy a létesítendő új víziút a belhajózás érdekeit is kielégítse. Az említett tervben foglalt munkálatok végrehajtását az 1937. évi XX. törvénybe iktatták és megszervezték az Országos Öntözésügyi Hivatalt a tervezési és építési munkák irányítására. A Keleti-főcsatorna tervezése 1941-ben; kezdő- ött. A kiviteli munkák még ugyanebben az évben megindultak, de 1944-ben megszakadtak. Az építés csak 1951-ben folytatódott. Elkészült a csatorna 0—45 km szakasza teljes, a 45—98,3 km szakasza pedig előbb félszelvénnyel, majd az 1950-es évek végére teljes szelvénnyel is. A félszelvénnyel történő gyors kiépítés a Körös-völgyi vízpótlás érdekében történt. A gyorsan jelentkező öntözési igények kielégítésére az alaptervben nem szereplő ideiglenes balmazújvárosi és hajdúszoboszlói víz- szintartó műtárgyakat is meg kellett építeni. A Keleti-főcsatorna az ideiglenes megoldások és a mellékcsatomák kiépítetlensége miatt 1960-ban 10 000 ha öntözést és 1323 ha halastavat látott el vízzel és ezen felül a főcsatorna a Berettyón és a Hortobágy—Berettyón összesen 15 m3/s vizet adott le a Körös-völgyi vízhiány pótlására. A Keleti-főcsatorna elkészült munkái: A főcsatorna a Tiszalöki Vízlépcső felett mintegy 700 m-el ágazik ki. Hossza a Kék-Kálló főcsatornáig 98,3 km. A főcsatorna középmagas vezetésű, 700 t-s uszályokkal kétirányban, 1000 t-s uszályokkal egyirányban hajózható. Első 4,7 km-es szakaszát 60 m3/s vízemésztésre építették ki. A főcsatorna ezen a szakaszon árvízvédelmi töltések között halad, mert a csatornaszakasz vízszintjei azonosak a Tisza duzzasztott, illetve árvízszintjével. A 4,7 szelvényben épült Tiszavasvári beeresztő és hajózsilip feladata, hogy a Tisza és a főcsatorna vízszintjei közötti vízlépcsőt áthidalja. A kettős célt szolgáló műtárgy a felsőfőből, a 12x85 m hasznos alapterületű hajózsilipkamrából és a támka- pus alsófőből áll. A felsőfő magába foglalja a 10x12 m méretű, 72 t-ás emelőkaput, a gépházat, a darut és a betétg er en da-ra ktá r t. A csatorna 1960 december 31-i állapotában az I. bögében, tisza vasváritól a balmazújvárosi bukóig (45 km) terjedő szakaszon 30 m3/s vízhozam vezethető. A balmazújvárosi bukón 15 m3/s vízhozam adható le, a II. böge pedig a hajdúszoboszlói bukóig (65,5 km) 25 m3/s vízhozam szállítására alkalmas. A hajdúszoboszlói bukón keresztül 15 m3/s vízhozam adható le a Körös-völgyi vízhiány pótlá- eresztőzsilipig (98,3 km) 15 m3/s vízhozam szállítására alkalmas. A főcsatorna átlagos víztükörszélessége 40 m, átlagos vízmélysége bögénkénti sorrendben 4,2, 3,3 és 2,3 m, feneke vízszintes. A főcsatorna jobbpartján nyolc vízkivételi zsilip üzemel, melyek közül kettő (K—VI és K—IX) ideiglenes megoldású. A vízikivételi zsilipeknél eredetileg tervezett és dereglyék átzsilipelését is biztosító alsófők nem épültek meg. A főcsatorna által keresztezett természetes erek és belvízcsatornák kis- és közepes vizeinek átvezetésére a főcsatorna alatt tíz bujtató épült. A keresztezett vízfolyások nagyvízednek a főcsatornába történő bevezetésére csak a peceéri beeresztőzsilip és a kösely—hajdúnánási átmetszés épült meg. A Keleti-főcsatornától keletre eső területek nagy belvizeinek levezetése jelenleg csak szivattyúzással oldható meg. A főcsatorna a bakonszegi leeresztő zsilipen keresztül csatlakozik a Kék-Kálló belvíz-főcsatornába. A balkonszegi zsilipen keresztül — a Kék-Kálló elégtelen méretei miatt — legfeljebb 8.0 m3/s vízhozam adható le a Körös völgyi vízhiány pótlására. A Körös-völgybe leadandó további vízmeny- nyiség az öntöző mellékcsatornákon és a Hortobágyon keresztül vezethető le. A közúti és vasúti forgalomnak a főcsatorna feletti átvezetésére összesen 19 db közúti és 4 db vasúti híd készült el. Az öntözés üzemelésének biztosítására a csatorna mentén teljes hosszban telefonvonal épült. Elkészült a tiszavasvári kezelőtelep, hat csatorna- őrház, öt munkásszállás és öt vízkivételi zsilipőr- szállás. Az előzőekben ismertetett, még befejezetlen csatorna a célkitűzéseit csak részben tudja kielégíteni. 1960. évi állapotában a tiszalöki öntözőrendszer területén és a Körös-völgyben mintegy 35—40 000 ha mezőgazdaságilag művelt terület és 1323 ha halastó vízellátását teszi lehetővé. A Keleti-főcsatorna megépítésével a keresztezett vízfolyásokon átmenetileg romlott a belvízi 748
