Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása
A látszólag komplex hasznosítás ellenére az évi felhasznált kalorikus hatásfok csak 63%, s még mindig kihasználatlan 37%. Sajnos a legtöbb hévizet adó artézi kútunk hőenergiájának kihasználata rossz, legtöbbször egylépcsős, s csak alig találunk kétlépcsős kihasználást. Nagy népgazdasági veszteség, hogy számos megnyitott hévizet adó artézi kút vize kihasználatlanul elfolyik, sőt kárt is okoz. A geotermikus energia hasznosítása terén 1962- ben lényeges változás történt, mert az OMFB is programjába vette a geotermikus energiatermelés fejlesztését. 1.223 Ásvány-, gyógy- és hévízhasznosítás 1960. évi helyzetének ismertetése Az ásvány-, gyógy- és hévíz hasznosítás 1960. évi helyzetét jellemző számadatokat országosan összegezve, továbbá a Duna, a Dráva és a Tisza vízgyűjtőjére bontva adjuk meg. Az ország területén 186 helységben 447 ásvány-, gyógy- és hévíz előfordulást tartanak nyilván. Ezekből a kutakból, illetve forrásokból évente 125 725 000 m3 víz termelhető ki. Ebből évente átlag 64 598 000 m3-t használnak fel. (52%). A nyári hónapokban (V—IX.) 61%-os, (1. a. ábra) a téli időszakban (X—IV.) 41%-os (1. b. ábra) a kihasználás. Hazánkban az ásvány-, gyógy- és hévizeket az alábbi célokra használják: Gyógyászat; melegvíz ellátás; tisztasági fürdők; épületek fűtése; strandok, uszodák; üvegházak fűtése, ivóvíz-ellátás; A 2. táblázatban összefoglaljuk — az egyes vízgyűjtőkön és országos átlagban — a felsorolt hasznosítási ágakban ténylegesen felhasznált vízhozamok adatait és ezek arányát a teljes rendelkezésre álló mennyiséghez. A táblázatban megadjuk az egyelőre kihasználatlan ásvány-, gyógy- és hévízhozam értékét, valamint arányát. Az adatokat az eltérő felhasználás miatt külön adjuk meg a téli időszakra (X—IV. hó) és a nyári időszakra (V—IX. hó). A felhasználás jellegének változása miatt az évi átlagok meghatározása nem lehetséges. A 344 804 m3/'nap ásvány-, gyógy- és hévíztermelés megoszlása a Duna, a Dráva és a Tisza vízgyűjtője között az alábbi: A Duna vízgyűjtőjén a napi 150 604 m3 (44%) vízkitermelés 42 helységben 126 db fúrásból, illetve forrásból történik. A Dráva vízgyűjtőjén naponta 10 015 m3/nap vízmennyiség (3%), 10 helységben lévő 13 fúrásból kerül a felszínre. A Tisza vízgyűjtőjén a napi 184 185 m3 ásvány-, gyógy- és hévizet (53%) 133 helységben 308 db fúrásból, illetve forrásból termelik ki. A 3. táblázatban az egyes felhasználó ágazaton belül meghatározott vízhozamokat és azok arányát adjuk meg a három vizsgált vízgyűjtőre. Egyéb adatokat a fejezet végén lévő mellékletek tartalmazzák. Ha összevetjük a három területegység helységeinek, illetve forrásainak számát a kitermelt víz- mennyiséggel, úgy a következőket kapjuk: 1 helységre jutó 1 fúrás, ill. forrás vízhozam átlag hozama m3/nap m3/nap A Duna vízgyűjtőjén 3 5351 1 1932 A Dráva vízgyűjtőjén 1 001 770 A Tisza vízgyűjtőjén 1 384 598 1 A hévízi gyógytó vízhozamának levonása után 2740 m3/nap. 2 A hévízi gyógytó vízhozamának levonása után 915 m3/nap. A táblázatok adataiból megállapítható, hogy a felhasználásra kerülő ásvány-, gyógy- és hévizekből a Duna vízgyűjtőjén a legtöbb a gyógyászati, a strand-uszoda és az épületek fűtésére történő hasznosítás. A Tisza vízgyűjtőjén elsősorban tisztasági fürdőben, ivóvíz- és melegvízellátásra, valamint üvegházak fűtésére használják az ásvány-, gyógy- és hévizeket. A Duna vízgyűjtőjén látszólag nagyon elmaradott a tisztasági fürdőkben történő hasznosítás. Magyarázata az, hogy a természetes úton felszínre kerülő ásvány-, gyógy- és hévizeket már a legrégibb idők óta gyógyfürdők formájában elsősorban gyógyászati célokra hasznosították. Az így kiépített gyógyfürdők egyben tisztasági fürdőként is szolgádnak. A táblázat adataiból kiadódó sorrend az egyes vízgyűjtőkben egyben irányt szab a jövőbeni fejlesztések, illetve fejlesztési tervek készítése során. 701
