Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
vízleeresztő zsilip tönkrement, ezért Tasson a hajózsilipet vízleeresztésre kellett felhasználni. 1956 óta a Soroksári Dunaág csak a „Kvassay” hajózsilipen keresztül közelíthető meg vízi járművel. 1.213 Sió A Sió hajózásának első nyomai a rómaiak idejétől származnak, írásbeli feljegyzések azonban csak a XVIII. századból maradtak. A XVIII. században a Síó medre ősmocsár volt, mert a 7 vízimalom gátja felduzzasztottá a vizet és a víz az egész völgyben elterült. Hajózni csakis a közepesnél nagyobb dunai vízállásnál Szekszárdiig, esetleg a kölesdi malomig lehetett. Az 1776-ból származó Bőhm-féle terv már foglalkozik a Sión történő hajózással. E terv szerint 1811-ben Simon- tomya alatt megindult a mederszabályozási munka. Ennek eredményeként a Dunáról Sióagárdig 50 t-s, Simontomyáig pedig 20 t-s hajók közlekedhettek. A felső szakaszon (Siófok—Simontomya között) 1864-ben készült el a meder úgy, hogy azon 20—30 t-s hajók mehettek, de a hajókat nem lehetett a Balatonra felvinni az 1863-ban megépült siófoki fazsilip miatt. . Az alsó szakasz hajózását megkönnyítette az 1854—55-ben megépült 4 km hosszú átmetszés, amellyel a Sió dunai torkolata mintegy 50 km-rel feljebb került. Ezután már 200 t-s hajók is tudtak a Taplósi Dunaágon és az átmetszésen keresztül Szekszárdig közlekedni. A Simontomya feletti mederbővítések hamar tönkrementek az egész Sió völgyet elborító áradások miatt. A siófoki fazsilip helyébe 1891-ben betonzsilipet építettek, amelynek jobboldalán — számítva a hajózásra — a hajózsilip felső kapujának alapjait is elkészítették. A Sió medrének újabb bővítésére — a Kapos és Siófok között — csak 1900—1902. években került sor, de ez a munka is rövidesen tönkrement. Az 1906. évi magas vízállás ismét előtérbe hozta a Sió szabályozását és az 1908. évi XLIX. t. c. már a hajózást is figyelembe véve engedélyezi a munkálatokat. A kivitel során azonban a hajózás szempontjait elhanyagolták, csak az árvízvédelmi 'biztonságra törekedtek. 1925 után újabb szabályozási munkára került sor a hajózás igényeit is figyelembe vevő meder- kialakítással. Kanyarulati sugarakat megnövelő átmetszéseket építettek és 18 m fenékszélességű trapézszelvényű, egyenletes fenékesésű medret állítottak elő. Eltávolították a régi hajózást akadályozó hidakat. Partbiztosításokkal rögzítették a mederszelvényt és ezzel megakadályozták a zátonyképződést. Az 1930-as években már menetrendszerűen adtak — a Balatonból a Sióba — a hajózáshoz szükséges vizet. A Sió hajózása ezekben az években érte el csúcspontját. Az 1936. évben, összesen 18,5 ezer tonna árut szállítottak, majdnem kizárólag az alsó 20—25 km-es szakaszon. 1936-ban Szekszárdig 283 napon át, Simontomya és Duna között 158 napon át volt 18 dm-es vízmélység. Hajózás szempontjából a Sió 3 szakaszra oszlik. Siófok—Kapostorok 41 km, Kapostorok—Szekszárd 60 km, Szekszárd—Duna 22 km. A felső szakaszon 30—40 m3/s vízeresztésnél lehet hajózni. A középső szakaszon a mellékvízfolyások vízhozamától függően 20 év átlagában 172 napon át lehet 17 dm merülésű hajóval közlekedni. A második világháborúig a Sión élénk hajózás fejlődött ki. A háború óta a rendszeres hajózás szünetel és csak esetenként eresztenek vizet egy- egy hajó közlekedésének a biztosítására. Egy alkalommal a vízeresztés a Balatonból 15—40 millió m3 víz felhasználását okozza, rendszerint olyan időben, amikor a Balaton vízállása ezt nem teszi szükségessé. Hajóút kitűzése csak a dunai szakaszon volt szükséges. Jelenleg nincs a Sión hajóút kitűzve. 1.214 Balaton A Balatonon, már a rómaiak hajóztak. Ezt bizonyítja a Castrum vízi vára, amelynek kikötője is volt. Ezek után a balatoni hajózásról a XVIII. századig nem maradt emlék. A mai balatoni hajózás a révjáratokból fejlődött ki. Az első balatoni révek a fenékpusztai, tihanyi, majd a révfülöp—bogiári voltak, melyek között evezős gályák közlekedtek. A járművek méreteinek növekedésével fokozatosan nőtt a hajóúthálózat is. Az 1809-ből származó hajózási térkép szerteágazó útvonalról tanúskodik. 1846-ban bocsátották vízre a Balatonon az első gőzöst. 1888-ban megala- kult a „Balaton. Tavi Gőzhajózási Társaság”, mely a felújított Kisfaludy és Baross gőzösökkel kezdte meg működését. A balatoni hajózás jellege belvízi, tavi hajózás és az üdülőjelleg következtében főleg személyforgalmat bonyolít le. A hajóút a tó morfológiai adottságaitól és a mélységétől függ. A Balaton esetében a hajóút hossza — mivel a vízmélység általában megfelelő — a kiépített kikötők számától függ. Jelenleg a Balatonon 17 körforgalmú kikötő üzemel, az ezek által megszabott hajóúthossz 123 km. 1.215 Hajócsatornák Győri Iparcsatorna A Győri Iparcsatornát az első világháború idejében egy azóta már megszűnt ágyúgyár céljaira tervezték elsősorban. A csatorna feladata lett volna az is, hogy a vasúti fővonalat összekösse a Dunával, és hogy téli kikötő gyanánt szolgáljon. A csatorna, építése többször félbemaradt és a terve*- zett formában sohasem készült el. A csatorna, jelenlegi állapotára sem felmérési, sem forgalmi adatok nincsenek, de ismert dolog, hogy számottevő forgalmat sohasem bonyolított le. A csatorna, fel- iszapoló'dása és a bemnelévő hídroncsok ma — a vízállástól függetlenül — lehetetlenné teszik rajta a nagyhajózást. 626
