Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
Az ipartelepek káros szennyvizeinek mennyisége 0,5 millió m3/nap (5,8 m3/s), ami a szennyezett víz- kibocsátás 43%-a, az összes vízikibocsátásnak pedig a 12,5%-a. A káros szennyvizek minőség szerinti megoszlása a következő: mérgező hatású (ciántartalmú) 5,6% kátrány-fenol tartalmú 4,2% savas, illetve lúgos kémhatású 78,0% egyéb 12,2% Az „egyéb” alatt az olaj, benzin, zsiradék, szerves- vagy lebegőanyag-tartalom értendő. A káros szennyvizeknek csak a felét hatástalanítják, a többi akadálytalanul fejti ki romboló hatását a befogadóban. A mérgező hatást szinte kizárólag a, cdántartalom okozza. Az ilyen szennyvizeiknek több mint a fele a gyógyszeripartól származik. Ezen kívül nagyobb mennyiségben a gépipar bocsát még ki ciános szennyvizet. A oiánitartalom az egyetlen az ipari szennyeződések közül, amely közvetlenül veszélyes az emberre. Mivel a dános szennyvizeknek kb. 30%-a (tisztítva vagy tisztítatlanul) a közcsatornába kerül, a veszély elsősorban a csatornákat karbantartó dolgozókat fenyegetheti. A kátrány és fenoltartalmú viz, bár mennyiségileg a legkisebb a káros szenynvizek között, mégis a legnagyobb gazdasági károkat okozza. A fenol ugyanis nagyobb töménységben halpusztulást idéz elő és már egészen kis mennyiség is elegendő belőle ahhoz, hogy a halhús élvezhetetlen legyen. A fenolos víz ivóvízellátási célokra nem használható, a kátrány pedig a partiszűrésű kutakat teszi tönkre rövid idő alatt. Kátrány- és fenoltartalmú szennyvizeket legnagyobb mennyiségben a nehéz- vegyipar, a kohászat (gázgenerátorok) és a szén- feldolgozó ipar bocsát ki. Ezek a szennyezések nehezen bomlanak le. Hatásuk gyakran a bevezetés helyétől többszáz kilométer távolságban is kimutatható. A káros szennyvizek közül a savas vagy lúgos kémhatásnak keletkeznek a legnagyobb mennyiségben. Ezek még viszonylag kis hígítás esetén sem okoznak számottevő károkat az élővizekben, a csatornahálózatok anyagát azonban (főleg a betont) megtámadják. Ezért semlegesítésük feltétlenül szükséges. Savas szennyvizeket elsősorban a cukor- és a textilipar bocsát ki. A legtöbb lúgos szennyvíz a fürdőkből és a textilipar üzemeiből származik. Az egyéb káros ipari szennyvizek közé tartozik a rostkikészítő üzemek, cukor- és konzervgyárak sok szervesanyagot tartalmazó, gyorsan rothadó szennyvize, továbbá az olaj- és benzintartalmú szennyvizek, melyeknek nagy része a kőolajipari és közlekedési üzemekből kerül ki. Végül megemlítjük még a sok lebegőanyagot tartalmazó szennyvizeket, melyek főleg bánya és kohászati üzemekből származnak. A káros ipari szennyvizeknek közel a fele (49%) hatástalanítás után kerül a befogadókba. A hatástalanított káros szennyvizek minőség szerinti megoszlásáról az alábbi számadatok tájékoztatnak: Mérgező hatású szennyvízből tisztítva 60% Kátrány-fenol tartalmú szennyvízből tisztítva 32% Savas, ill. lúgos kémhatású szennyvízből tisztítva 47% Egyéb káros szennyvízből tisztítva 67% összes káros szennyvízből tisztítva 49% Hazánk iparának területi elhelyezkedése aránytalan, A felszabadulás előtti idők ipartelepítési politikájának következményeképpen ipartelepeink jelentős része a főváros körzetében összpontosul. Bár Budapest ipari vízkibocsátása az ország ipari vízr- kibocsátásának csak 31%-át képviseli, a főváros üzemei az ország ipari termékeinek — termelési érték szempontjából — több mint a felét állítják elő és az ipari munkáslétszámnak közel a felét foglalkoztatják. A főváros iparára ugyanis a gépipar és a könnyűipar jellemző, vagyis a munkaerőigényes, nagyértékű cikkeket előállító iparágak. Budapesten kívül Észak-Magyarországon (borsodi iparvidék) és Észak-Dunántúlon alakultak ki jelentősebb ipari területek. Az ország többi része iparilag fejletlen maradt. Jellemző képet ad erre vonatkozóan az ipari vízikibocsátás mennyiségének megyék szerinti vizsgálata is: 11. táblázat , , Szennyvízkibo- Vizkibocsátás csátás Megnevezés aránya az ország összes ipari víz, ill. szennyvízkibocsátáshoz képest % Budapest 31,5 30,0 Miskolc 1,5 4,5 Pécs 0,6 2,1 Szeged 0,4 0,4 Debrecen 0,3 0,4 Borsod—Abaúj—Zemplén 36,4 9,7 Fejér 8,4 3,8 Veszprém 3,5 8,8 Komárom 3,5 7,6 Győr—Sopron 3,3 4,2 Békés 1,8 3,6 Heves 1,6 4,3 Szolnok 1,5 4,5 Vas 1,0 2,9 Somogy 0,9 3,1 Pest 0,8 2,0 Nógrád 0,7 1,7 Zala 0,6 1,1 Szabolcs—Szatmár 0,5 1,3 Baranya 0,4 1,3 Csongrád 0,3 0,8 Bács—Kiskun 0,2 0,6 Tolna 0,2 0,5 Hajdú—Bihar 0,1 0,2 összesen: 100,0 100,0 526
