Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
könnyűipari üzemek fogják a terület gazdag nyersanyagkészletét feldolgozni. Gépipari üzemek telepítésére előreláthatólag Pécsett, Nagykanizsán, Nagyatádon, Siklóson és Lentiben kerül sor. A Dráva vízgyűjtőn a meglévő és a tervezett ipartelepek távlati frissvíz-igénye kb. napi 115 000 m3-re (1,3 m3/sec) becsülhető. Ebből a vízmennyiségből 55 000 m3-t (0,6 m3/sec) a terület vízkészlete biztosít, 60 000 m3-t pedig (0,7 m3/sec) a Dunából kell beszerezni. A vízbeszerzés tervezett megoszlása a következő: Helyi felszíni vízkészletből 19% Helyi felszínalatti vízkészletből 14% Közművektől 15% Dunából 52% Pécs város ipari frissvíz-igénye 1980-ig kb. napi 67 500 ms-re növekszik. Az ivóvízminőségű ipari víz az ivóvízmű csőhálózatáról, a mintegy 60 000 m3/nap mennyiségű nyersvíz pedig részben a Mohács és Pécs közötti két távvezetékből, részben a tüskésréti tározóból biztosítható. Nagykanizsa és Siklós új üzemeinek vízellátását a Mura, illetőleg a Dráva mellé telepített ipari vízművek létesítésével kell megoldani. A zalai olajvidék kitermelő üzemed, továbbá a terület egyéb kisebb ipartelepei vízigényüket előreláthatólag helyi vízkészletekből is kielégíthetik. A terület ipari üzemeinek jövőben együttes napi felhasználása (a vízforgatással együtt) kereken 720 000 m3. Jelentős mennyiségű vízforgatásra elsősorban a nagyfogyasztású pécsi üzemek (Hőerőmű) rendezkednek be. Az ipari vízfelhasználás 85%-a hűtési célokra szolgál. Az üzemi dolgozóknak és a lakótelepek lakosságának vízellátására naponta mintegy 3000 m3 ivóvíz szükséges. Az előirányzott iparfejlesztéssel kapcsolatos vízügyi beruházások költsége 183 millió Ft-ra becsülhető. 2.243 Az ipari vízellátás fejlesztése a Tisza vízgyűjtőjén Az iparfejlesztési terv a Tisza vízgyűjtő meglévő iparvidékeinek további fejlesztése mellett több új, jelentős iparterület kialakítását irányozza elő, elsősorban az iparosítás vonalán eddig erősen elmaradt Alföldön. Az északi iparvidék kedvezőtlen vízgazdálkodási helyzetére való tekintettel a vízigényes ipari üzemeket a terület délkeleti részére, a Tisza mellé kell telepíteni. Az iparfejlesztési tervek ennek megfelelően a borsodi iparvidék Sajó menti nagyüzemeinek (Lenin Kohászati Művek, Ózdi Kohászati Üzemek, Berentei Hőerőmű, Vegyikombinát stb.) bővítését elsősorban az üzemeken belüli vízgazdálkodás és víztakarékosság tökéletesítésével kívánják megoldani, míg a nagy fogyasztású új üzemek telepítési helyéül Tiszapalkonya térségét jelölték ki. Az Alföld iparának fokozott mértékű fejlesztését az itt feltárt, s a korszerű ipar egyik legfontosabb nyersanyagát képező földgáz-kincsen -kívül a Tiszántúlnak a nemzetközi áruforgalom szempontjából igen kedvező fekvése is indokolja. A Szovjetunióból, Romániából, Jugoszláviából importált nyersanyagokat feldolgozó üzemek telepítésére ez a legkedvezőbb hely. A mezőgazdasági eredetű nyersanyagok helyi feldolgozása tekintetében szintén előnyös az Alföld helyzete. A legnagyobb problémát az Alföld ipartelepeinek telepítésekor a vízellátás és a szennyvízelvezetés megoldása jelenti. Ezért a vízigényes üzemeket a kellő vízhozammal rendelkező vízfolyások (elsősorban a Tisza) közelében kell elhelyezni. Az iparfejlesztés következtében rohamosan növekvő energiaigény kielégítésére a távlati ipar- telepítési tervek a Tisza mellett — a tiszapalko- nyain kívül — további két frissvízhűtésű, a Mátra térségében pedig egy vízforgatással üzemelő hőerőmű létesítését irányozzák elő. A vegyipar fejlesztése keretében a szolnoki, a tiszapalkonyai, valamint a hajdúsági vegyi üzemek tovább bővülnek, Szeged térségében új ve- gyikombinát, a Hajdúságban pedig a helyi földgáz- készlet feldolgozására új vegyipari üzem létesül. A vegyikombinátok — tekintettel nagy energia-, gőz- és vízigényükre — vagy erőművek közelében települnek (Tiszapalkonya), vagy pedig ipari hőerőművet is magában foglaló komplexumként épülnek ki (Szeged térsége). A Tisza vízgyűjtőjén új kohászati üzem — szintén a Tisza mellé — előreláthatólag a Nyírségben települ. A terület gazdag mezőgazdasági nyersanyagbázisa az élelmiszeripar további fejlesztését sürgeti. Az élelmiszeripar termelését 1980-ig a jelenleginek mintegy háromszorosára kívánják növelni, ami a meglévő jelentősebb üzemek bővítésén kívül nagyszámú új élelmiszeripari üzem létesítését teszi szükségessé, elsősorban Csongrád, Békés, Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár megye területén. A tervezett konzervgyáraknak több mint a fele az Alföldön létesül, a nagymennyiségű gyümölcs- és zöldségtermés feldolgozására. A konzervgyárakhoz igen sok helyen szesz-, élesztő-, keményítő- és ecetgyárak kapcsolódnak. Cukorgyárak a cukorrépatermelés súlyponti területén — Balmazújváros és Szentes térségében — létesülnek. Sörgyárak telepítését az iparfejlesztési terv Miskolc, Debrecen és Csongrád városokba irányoz elő. A baromfifeldolgozó ipar, valamint a húsipar a nagy fogyasztócentrumokban (Szeged, Debrecen, Miskolc), a jelenlegi termelő területeken, továbbá az üdülő területeken fejlődik legjelentékenyebben. A könnyűipar fejlesztése keretében Csongrád térségében cellulózé- ás papírgyár, 5—6 városiban pedig textilkombinát létesül. Gépipari üzemek telepítésére a Tisza vízgyűjtőjének szinte valamennyi városában és jelentősebb nagyközségében sor kerül. Ezeknek az üzemeknek elsődleges feladata a mezőgazdaságból fokozatosan felszabaduló munkaerők helyi lekötése és mun- kábaállítása. A gépipai üzemek — minthogy vízigényük viszonylag csekély — a Tisza-vízgyűjtő vízszegényebb területein is bárhol telepíthetők. Az építőanyagipar elsősorban Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves, továbbá Nógrád és Csongrád megyében kerül fejlesztésre. 488
