Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

a jövőben kiemelt szerepet betöltő jelentősebb településeken (bánya-, illetve ipari lakótelepek, üdülő központok, mezőgazdasági termelő-központok stb.).

— A meglévő vízművel rendelkező településeken

— a szükséghez képest — a vízművek korszerűsítését és bővítését kell végrehajtani.

— A kisebb falusi jellegű települések részére törpevízművek építését kell elsősorban előirányozni. A közkutas ellátást kis területre kell korlátozni.

— A szocialista mezőgazdaság termelési és települési központjainak (állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkeztek stb.) vízellátását általánosságban községi, vagy törpevízművekhez kapcsolódva kell megoldani. Csak ahol ez nem lehetséges, ott kell független vízellátórendszert létesíteni.

— A jelenleg jó ivóvízzel el nem látott üdülőhelyek vízellátását a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságokkal rendelkező területeken regionális vízmű létesítésével kell megoldani.

— Közművel rendelkező településeken az alacsonyabb lakisűrűségű zónákat részben a vízvezeték-hálózathoz csatlakozó közkifolyók, részben (külterületeken) közkutak útján kell vízzel ellátni.

— A vidék összpontosított iparosítása érdekében az alföldi ipartelepítésre előirányzott városok vízellátását kiemelten kell biztosítani.

— Azokon a — főleg dombvidéki — településeken, amelyeken a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságok fúrt közkutak létesítését nem teszik lehetővé, törpevízmű jellegű vízellátást kell előirányozni.

— Vízszegény területek településeinek és ipartelepeinek vízellátása során meg kell vizsgálná a regionális vízművek létesítésének lehetőségeit és gazdaságossági feltételeit.

— Az életszínvonal emelkedésével növekvő vízigények kielégítésére házi bekapcsolás esetén 100— 300 lit/fő, nap fejadagot, a közkutakról, továbbá a törpevízművek utcai kifolyóiról ellátottak részére pedig 40—50 lit/fő, nap fejadagot kell előirányozni. Ezekben az értékekben a nagyipar, valamint a fürdők vízigénye nem szerepel.

— Az utcai közkifolyókat és a közkutakat zárt településeken úgy kell elhelyezni, hogy minden lakos 250—300 m távolságon belül kifogástalan jó vízhez jusson.

— A jó minőségű vízkészleteket elsősorban az ivóvízellátás céljára kell biztosítani. Ahol gazdaságosan megoldható, ott a nem ivóvízigényű ipari fogyasztókat az ivóvízművekről le kell választani.

— Az ország állatállományának jelenlegi és távlati vízigényét figyelembe kell venni, különösképpen a meglévő, vagy kialakítandó mezőgazdasági központok vízellátásának tervezésekor.

— Az ipar nem ivóvíz minőségű vízigényét elsősorban felszíni vízből kell kielégíteni, figyelembe véve a tározási lehetőségeket is.

— Az ipar vízigénye kielégítése során a vízkészlet gazdaságos kihasználása érdekében a vízforgatást a legnagyobb mértékben alkalmazni kell és

— ahol erre lehetőség van — a sorozatos vízellátást kell megvalósítani.

— összefüggő ipartelep, vagy több közeli ipartelep ipari vízigényét a telepítés és a gadaságosság figyelembe vételével lehetőleg egy ipari vízműről kell kielégíteni.

— Az ipar vízigényét általában korlátozás nélkül kell 'kielégíteni.

— Az ipari vízművekben — továbbá a nagyobb vízigényű technológiai folyamatok esetén az egyes üzemrészefcbeni is — a frissvíz mennyiségének állandó méréséről gondoskodni kell.

— Az ipari vízigények kielégítése során a megfelelően, tisztított és fertőtlenített szennyvíz fel- használásának a lehetőségét is meg kell vizsgálni.

2.2 Az ivó- és ipari vízellátás fejlesztése

2.21 AZ IVÓVÍZELLÁTÁS VÁRHATÓ LÉLEKSZÁM ÉS ELLÁTOTTSÁGI ÁLTALÁNOS ADATAI

Az Országos Tervhivatal településfejlesztési programja szerint Magyarország lélekszáma 1980- ban 11,3 millió fő, melyből 93% belterületi, 7% pedig külterületi lakos.

A lakoslétszám település-típusonként tervezett megoszlása az alábbi:

Budapest főváros

2 300

000

fő

20,0%

4 megyei jogú város

830

000

fő

7,5%

73 város

3 200

000

fő

28,5%

községek

4 970

000

fő

44,0%

Az ország lakosságának 56%-a

a

jövőben tehát

városi, 44%-a pedig községi lakos lesz. Az 1980-ra feltételezett lakosszám-megoszlás jelentős eltolódást mutat az iparilag fejlett városok és mezőgazdasági központok felé. A településfejlesztési tervek szerint a városok száma 1980-ig 63-ról 78-ra emelkedik, ugyanekkor a városi lakosság száma is mintegy 2 millió fővel növekszik. Jelentékenyen csökken ezzel szemben a falusi népesség aránya, elsősorban a termelés és az ellátás szempontjából kedvezőtlen szétszórt kis településeken és a falvakban. Az ország jövőbeni fejlődése a településhálózat és a településszerkezet kedvezőbb kialakítását igényli, ami egyúttal a gazdaságosabb közművesítés előfeltételeit is megteremti.

A mintegy 3200 település közül 1136-nak lesz a jövőben közműves vízellátóberendezése, tehát a közművesítés településeink 35%-ára fog kiterjedni.

A lakosság 1980. évi tervezett ivóvízellátásáról — vízellátási módok szerinti bontásban — a következő összeállítás nyújt áttekintést:

Regionális vízműről ellátott Központi vízműről ellátott Törpevízműről ellátott Közkutakból ellátott Egyéb módon* * ellátott

Lakosság összesen:

990 100 fő 9,0% 6 260 800 fő 55,0% 2 206 900 fő 19,5% 1 299 800 fő 11,5% 542 400 fő 5,0% 11 300 000 fő 100 %

* Itt és a továbbiakban a körzeti és kisvízműves, a törpevízmű jellegű, valamint a magánkutas ellátás szerepel az „egyéb módon ellátott” rovatban. Az ország jövőbeni lakosságának tehát 83,5%-a

475