Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
A terület legjelentősebb ipari központja Pécs város. Ide települt a vízgyűjtő üzemeinek mintegy a fele, s ide összpontosul a terület frissvíz-beszerzésének 57%-a, a teljes vízfelhasználásnak pedig mintegy 80%-a. 1.243 Ipari vízellátás a Tisza vízgyűjtőjén A Tisza vízgyűjtőién települt ipari üzemek napi frissvíz-beszerzése 1960-ban kereken 2.0 millió m3 (23.8 m3/sec) volt. Ez a vízmennyiség az országos érték 45.5%-a. A terület legjelentősebb ipari centrumai: a borsodi iparvidék, a Közép-nógrádi medence, a Zagyva völgy, továbbá Szolnok város. Ezekre a — döntően nehézipari üzemekkel telepített — iparvidékekre a Tiszavölgy összes frissvíz-beszerzésének mintegy 90%-a összpontosul. A frissvíz-beszerzés többi része főleg a nagyobb városok könnyű- és élelmiszeripari üzemeire, továbbá a nyersanyag- bázisokhoz közel fekvő községekben létesített élelmiszeripari üzemekre (cukor- és konzervgyárakra) esik. A Tisza-vízgyűitő sík területeinek inarát a felszabadulás előtt a helyi mezőgazdasági termékeket (cukorrépa, kender, gabona, tei. gyümölcs! félkész, illetve készáruvá feldolgozó üzemek jellemezték. Ezek az iparágak a felszabadulás után jelentőségükben tovább fejlődtek. Ezen túlmenően egyéb iparágak üzemeinek telepítésére is sor került (vegyipar, gépipar, stb.), elsősorban a munkaerőfelesleggel rendelkező területeken. A naponta igénybe vett frissívíz-mennyiség beszerzési források szerinti megoszlása a következő: Felszíni vízkészletből beszerezve 90% Mélységi vízkészletből beszerezve 5% Egyéb felszín alatti vízkészletből beszerezve 2.5% Saját vízbeszerzés összesen: 97.5% Vásárolt víz összesen: 2,5% " 100,0% A nagy vízigényű ipari üzemek a fő vízfolyások közelében települtek. Így ezek általában felszíni vízből fedezik vízszükségletüket. Az alföldi köny- nyű- és élelmiszeripari üzemek zömmel mélységi vizet fogyasztanak, s abból elégítik ki — megfelelő felszíni víz hiányában — nyersvíz-igényüket is. Némely helyen (pl. Szegeden) a nagy mennyiségű nyersvíz-igénynek mélységi vízből való kielégítése teljesen indokolatlanul történik. A vízkincsnek ilyen helytelen módon történő felhasználását a jövőben feltétlenül meg kell szüntetni, különösképpen akkor, ha az ipari vízkivétel ivóvízművet tápláló rétegek vízkészletét csökkenti. A felszíni vízbeszerzés 50%-a a Tiszát, 4%-a a Zagyvát, 40%-a pedig a Sajót terheli. A Tiszából kivett ipari víz mennyisége jelenleg még nem jelent komoly vízgazdálkodási problémát. A Zagyva és a Sajó azonban száraz időjárás esetén már a jelenlegi vízigény 'kielégítését sem biztosítja, ezért ezeknek a folyóknak a völgyében az ipari vízellátás zavartalanságát tár ozással kell a jövőben biztosítani. ; jj 7 . ; if A terület üzemei naponta mintegy 2,2 millió m3 (25 m3/sec) mennyiségű vizet forgatnak vissza. Bár a vízszegény területekre telepített vízigényes nagyüzemek többsége berendezkedett a vízforeatásra (Kazincbarcika, Miskolc, Ózd, Lőrinci, Zagyvaróna), a víztakarékossági lehetőségek ezen a téren még távolról sincsenek kihasználva. Az üzemek összes vízfelhasználása napi 4,2 millió m3 148.8 m3/sec), melynek 99%-a üzemi, (ezen belül 62% hűtési) célokra szolgál. Az üzemek saját ivóviztermelésükből, illetve vásárolt vízből 227 000 üzemi dolgozónak, továbbá készenléti lakótelepek 97 000 lakosának a vízellátását biztosítják. Az üzemi vízművek termelése, továbbá a közmű- hálózatról vásárolt vízmennyiség együttesen sem képes a csúcsigényeket kielégíteni. A vízhiány oka nem annyira a vízművek kiépítetlenségében, mint inkább a vízkészletek kimerülésében keresendő. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a mintegy 0,52 millió m3/nap mennyiségű vízhiány túlnyomó része vízszegény területeken (Borsod, Heves, Nóg- rád, Békés, Szabolcs-Szatmár megyében) jelenik kezik. Magyarország 1960. évi ivó- és ipari vízellátásának közös folyamat ábráját a 3. ábrán tüntettük fel. 1.3 Az ivó- és ipari vízellátás fejlesztésének szükségessége A lakosság életszínvonalának állandó emelkedése, a városok rohamos fejlődése, továbbá az ipar új célkitűzései hatalmas feladatok elé állítják a vízügyi szolgálatot. A vízellátás jelenlegi elmaradt állapotának felszámolását, a fejlesztés során jelentkező háztartási és üzemi vízigényeknek korlátolt vízkészleteinkből történő kielégítését csakis tervszerű vízkészlete gazdálkodás keretében lehet a jövőben megoldani. A fenti szempontoknak megfelelően kialakított vízellátásfejlesztési program 1980-ig gyakorlatilag fel kívánja számolni hazánknak — hasonló hidrogeológiai adottságú és hasonló fejlettségű országokhoz viszonyított — jelenlegi lemaradását. A közműves vízellátás hatalmas mérvű fejlesztése nemcsak a városok lakosságát érinti. Fontos célkitűzés a falusi lakosság korszerű vízellátásának a lehető legnagyobb mértékben való megvalósítása is. Ezt a törekvést az ipar decentralizálása, új mező- gazdasági és ipari központok kialakítása, továbbá a vidéki lakásépítkezéseknek a jövőben egyre fokozódó üteme egyaránt indokolják, sürgetik. A közműves vízellátás fejlesztése során regionális vízművek kiépítését igénylik azok a területek, ahol a jelenlegi, valamint a fejlesztés sarán növekvő vízigények kielégítése a helyi vízkészletekből nem lehetséges. A központi vízművekkel rendelkező településeken a meglévő létesítmények a fejlesztés során megnövekedő igények ellátását általában csak jelentős mértékű bővítés esetén tudják biztosítani. Ezenkívül 13 városban, továbbá mintegy 60 nagyközségben új, korszerű vízmű létesítése szükséges. A meglévő, valamint az új vízművek további bő60 OVK 473
