Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
II. FEJEZET Természeti adottságok, országos vízkészlet 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése 1.11 A VÍZGAZDÁLKODÁS SZEMPONTJÁBÓL LEGFONTOSABB TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK A vízgazdálkodás szempontjából alapvető természeti adottság a vízkészlet. Ennek a gazdálkodásba gyakorlatilag bevont, vagy bevonható része a esa- padékhuHás-lefolyás-tározódás-elpárölgás állandó körfolyamatában, döntően a napenergia által fenntartott és irányított hidrológiai ciklusban részt vesz (dinamikus vízkészlet). Másik, igen nagy hányada, amely a gazdálkodásba csak az együttjáró következmények vállalásával vonható be, természetes állapotában a hidrológiai ciklusban részt nem vesz, lényegében a felszín alatt tározódik (statikus vízkészlet). A továbbiakban — ha nincs külön megnevezve — a vízkészlet szó a dinamikus vízkészletet jelöli. A vízkészlet — megjelenési formája, illetve előfordulási helye szerint — felszíni (álló és folyó), felszínalatti (partiszűrésű-, talaj-, réteg-, karszt-) és légköri vizekből áll. Az utóbbiak még nem vonhatók be a gazdálkodásba. A különféle vizek legtöbbször olyan szorosan összefüggnek, hogy egymástól pontosan el sem, határolhatók. Adott vízgazdálkodási egység vízkészletének mennyisége és minősége időben és térben, általában változó és több szempontból számszerűen jellemezhető. A felszíni víz szokásos jellemzői pl. a vízállás, a vízhozam, a vízmennyiség, a vízhőfok, a hordaléktöménység, a halmazállapot (jégjelenségek), az oxigénfogyasztás, a keménység stfo., a felszínalatti vízkészlet jellemzői pl. a talaj- és karsztvízszint, a talajvízszint-ingadozás, a sztatikus, a dinamikus és a kitermelhető talajvíz-, karsztvíz- és rétegvízkészlet, a vasasság, a szulfáttartalom stb. Az ingadozások jellemzőinek összessége a vízjárás. Szűkebb értelemben vízjáráson csak a felszíni vízfolyások vízhozamában és vízállásában bekövetkező változások jellemzőinek összefoglalását értik. A vízkészlet szoros kölcsönhatásban van más természeti adottságokkal, elsősorban az éghajlati, a morfológiai, a geológiai és a talajviszonyokkal, továbbá a növény- és állattani, valamint az egyre fokozódó emberi tevékenységgel. Az éghajlati viszonyok főleg a hidrológiai ciklust, az abban résztvevő vizek mennyiségét és halmazállapotát befolyásolják. A morfológiai viszonyok (szintviszonyok és felszíná formák) elsősorban a víz lefolyásának és ösz- szegyülekezésének módját, irányát, sebességét, munkavégző- és szállítóképességét határozzák meg. A geológiai- és talajviszonyok a beszivárgás, a természetes tározódás, tehát a felszínalatti vízkészlet, továbbá a vízminőség elsőrendű meghatározói. Az élő szervezetek ugyancsak részt vesznek a vízminőség alakításában. A növényzet emellett a talaj- vízkészlet legnagyobb fogyasztója. Az emberi tevékenység közvetlenül, vagy közvetve a víz kártételeinek elhárítására, a vízigény kielégítésének biztosítására és a vízkészletben rejlő egyéb lehetőségek kihasználására (hajózás, energiatermelés stb.) irányul, aminek következtében a vízkészlet csaknem összes mennyiségi és minőségi jellemzője megváltozhat. A vízkészlet mindig a többi természeti adottsághoz kapcsolódik és jórészt ezek a kapcsolatok határozzák meg a vízgazdálkodás lehetőségeit és módjait is. A vízgazdálkodás tehát a vízkészletnek, továbbá a vízkészlet és a többi természeti tényező közti összefüggéseknek és kölcsönhatásoknak az ismeretén alapul. Ezért ez a fejezet a vízkészletek részletes ismertetése mellett a vízgazdálkodás számára fontos egyéb természeti adottságokat is szám- baveszi. 1.12 AZ ADATANYAG TÄRGYALÄSMÖDJA A természeti adottságok számbavétele lényegében két lépésre bontható, a jelenségek egyedi vizsgálatára és az összefüggések feltárására. Ez a fejezet az egyes tényezőket külön-külön tárgyalja, pl. a felszíni vízkészlettel kapcsolatban a vízállás, vízhozam, vízhőfok, hordalék stb., az éghajlattal ka ties olatban a sugárzási, légnyomás, szél, hőmérséklet, párolgás, csapadék stb. adatokat. A különböző adottságok és tényezők közti összefüggéseket az egyes szaikfejezetek a tervek kapcsán ismertetik a szükséges részletességgel, sajátos szempontjaik szerint. Az adatok jelentős része egy-egy pontra (megfigyelő-állomásra), vagy szelvényre vonatkozik, tehát teljesen konkrét. Szükség van. azonban terület szerinti tárgyalásra is, amikor az adatok a terület átlagos és jellemző viszonyait tükrözik s a terület részleteinek valódi viszonyai ettől eltérhetnek. Ez a tárgyalásmód bizonyos esetekben, elegendő konkrét adat hiányában, csupán kényszermegoldás, más esetben viszont szükséges és hasznos kiegészítőié a pont- és szelvényszerű adatoknak s ezek területi kiterjesztését jelenti, vagy a terület jellegzetességeit emeli ki. 35
