Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
A terület szerinti tárgyalás fő formája a táj és a körzet szerinti tárgyalásmód, továbbá az izometri- kus térképi ábrázolás. A táj valamennyi természeti adottság (az éghajlati, földtani, növénytani stb. adottságok), továbbá az emberi tevékenység (a tájalkotó tényezők) meghatározott együttese. A körzet valamilyen szempontból pl. egy-egy kiválasztott természeti adottság, vagy tényező szempontjából, egységként kezelhető terület. Az izometrikus ábrázolás egy-egy kiválasztott tényező területi változásait jellemzi számszerűen. 1.13 A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK JÖVŐBELI ALAKULÁSA A természeti adottságok számbavétele lényegében az utóbbi néhány évtized adatgyűjtésén alapul. Távlati terv készítésekor figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy adataink nem korlátlanul érvényesek a jövőre. A természeti adottságok — és ezek közt maga a vízkészlet — ugyanis részint természeti okok, részint az emberi tevékenység következtében változnak. A természeti okokból eredő változások zöme lassú, csak évszázadok, sőt évezredek múltán: jelentkezik észrevehetően. Ilyenek az éghajlatváltozások, a szárazföld magassági változásai, hegyképződések, kőzetátalakulások, növény- és állatfajok kihalása, vagy elterjedése. Vannak azonban rövi- debb idő alatt bekövetkező változások is pl. suva- dás, rogyás, mállás, hegyomlás, földrengés okozta elmozdulás és elsősorban az erózió. A lassú változások közül a vízgazdálkodás szempontjából az éghajlatváltozások alapvetőek, mert a vízkészlet jövőbeli alakulása ezek szoros függvénye. A Föld valamely körzetének éghajlatát elsősorban a Nap körüli pálya síkjához és a forgástengelyhez viszonyított helyzete és ebből eredő sugárzási viszonyok szabják meg. A Föld, mint égitest dinamikus egyensúlyi helyzetben van, forgástengelyének a Naphoz viszonyított helyzete és a Nap körüli pályájának főbb adatai bizonyos alaphelyzetek körül periodikusan ingadoznak. Az ingadozás fő oka a Föld nem pontosan gömb volta, ami a Nap és a szomszédos bolygók vonatkozásában időszakosan változó mértékű kitérítő hatásokra vezet és pl. a Föld forgástengelyét a Naphoz, helyesebben a Nap körüli pályához viszonyítva átlagosan 23° tágasságú kúppalást menti ingadozásra kényszeríti. Az éghajlatváltozások legszembetűnőbb és geológiai feltárásokkal is határozottan követhető folyamata az eljegesedés: a sarkvidéki jégtakaró periodikus előnyomulása és visszahúzódása. Európa északi részét az utolsó 600 ezer év folyamán 9 alkalommal borította el 1—3 km vastagságú jégtakaró. A legutóbbi és legnagyobb eljegesedés mintegy 20 ezer éve zajlott le. A különböző erősségű és általában több 10 ezer éves periódusú erőhatások eredőjeként kialakuló pályaelemeket és az ezeknek megfelelő sugárzási viszonyokat csillagászati számításokkal ma már a Föld bármely körzetére elvileg tetszőlegesen hosszú időre visszamenőleg és előzetesen is ki lehet számítani. A csillagászati számításokon alapuló éghajlatelőrejelzést azonban nagymértékben megnehezíti, hogy az éghajlatváltozások alakulását részleteiben számos más, részben földi eredetű tényező is befolyásolja (a szárazföldek és tengerek kiterjedésének változása, a szárazföldek hatása a légkörzésre, a domborzati, földtani, növényzeti stb. adottságok változása). Az évezredes éghajlati változásokon belül vannak azonban olyan néhány éves, vagy évtizedes ingadozások is, amelyeket a vízgazdálkodási távlati tervezésben sem szabad már figyelmen kívül hagyni. Ezeket adataink részben tükrözik is, részben azonban még csak a kutatás fokán áll megismerésük. Az emberi tevékenység okozta mennyiségi és minőségi változások részben az ilyen célból végzett beavatkozások eredményei (tározók építése, talajvízdúsítás, az erdőgazdálkodási módok megváltoztatása, vízátvezetések idegen vízrendszerből stb.), részben más célú munkálatok járulékos következményei (a talajművelésben, a mezőgazdasági termelési viszonyokban, a bányaművelésben beálló változások, ipartelepek szennyvizének bevezetése a vízfolyásokba). Külön kell kiemelni a felszínalatti vizek kitermelésének hatását, amely általában ezek szintjének süllyedésére, illetve nyomásuk csökkenésére vezet; ha pedig a vízelvonás a sztatikus készletekre is kiterjed, ezt a források elapadása, a terület kiszáradása, növényzetének elpusztulása, sőt a terület eMvatagosodása is követheti. Említésre méltóak végül még azok a beavatkozási lehetőségek is, amelyeknek belátható időn belül feltehetően nem lesz szélesebb körű jelentősége Magyar- ország vízgazdálkodásában, a tárggyal azonban kapcsolatosak és elsősorban is a száraz éghajlatú területek országainak megsegítésére irányuló nemzetközi tevékenységnek már ma is súlyponti kérdései. Ilyenek a hasznos édesvízkészlet növelése a tengervíz sótala- nítása útján, a csapadék növelése mesterséges esőkeltéssel, a vízfelületek és a növényzettel borított talaj- felszín párolgásának csökkentése vegyszerek alkalmazásával, a vízi mikro-élőlények bevonása a táplálkozásba stb. Az 1980. évi és a távlati vízmérlegek összeállítása szempontjából közvetlenül is jelentős tényezőknek a hasznosítható vízikészletekre gyakorolt hatásáról a XVII. ..Országos Vízmérleg” c. fejezetben található részletesebb értékelés. 1.14 A FEJEZET SZERKEZETE A fejezet a hidrológiának és a kapcsolódó szak- tudományoknak a természeti adottságok megismerésében elért eredményeit olyan részletességgel és olyan módon ismerteti, ahogy az a vízgazdálkodás fejlesztésének fő vonásait meghatározó Keretterv számára — a terv készítése előtt és közben — szükségesnek mutatkozott. Az adatanyag a konkrét műszaki tervezéshez is felhasználható, jóllehet arra a célra sok felesleges ismeretet is tartalmaz, más vonatkozásokban viszont nem elég részletes. Az egyes vízgazdálkodási egységek konkrét műszaki tervezéseihez a vízgazdálkodási egység természeti adottságainak további, behatóbb feltárása nem nélkülözhető. Az eddigi kutatómunka, a legfontosabb szakiro36
