Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
halihústermelésünk alakulását tógazdaságainkban, természetes vizeink halászatát, végül ötévenkénti ütemezéssel dolgozza ki a halászat 20 éves tervét. Az említett tanulmányokra jellemző, hogy célkitűzéseik összhangban állnak a szocializmus építésének célkitűzéseivel. Nagyarányú építkezéseket tűznek ki célul, ugyanakkor reálisak, keresztülvi- hetők és a népgazdaság fejlesztésébe arányosan beillőnek. A tervek nagyságrendi eltérést egymáshoz viszonyítva nem mutatnak. 2.12 A TERVEZÉSHEZ FELHASZNÁLT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK Hazánkban a halászati vízhasznosítás célja a növekvő szükségleteknek a lehetőséghez mérten való kielégítése, és az életszínvonal emelése, amihez a halászat a hústermelés fokozásával járul hozzá. Mindezt a népgazdaság arányos fejlesztésével és a gazdaságosság messzemenő figyelembe vételével kell előirányozni. A halászati vízhasznosítás tervezésénél követett fejlesztési alapelvek a következők: — A jelenlegi 1,4 kg/fő országos halhúsfagyasztást a távlatban 5 kg/fő értékre kell emelni. — A haltenyésztésnél főként a tógazdasági hálózatot beli bővíteni. A tógazdaságok helyéül elsősorban a mezőgazdaságilag kevésbé hasznosítható mélyfekvésű szikes területeket kell kijelölni. Tavasban i kell a holtágakat. Fel kell használni a jelentősebb kommunális és élelmiszeripari üzemek szennyvizeit. Tanulmányozni kell a rizstelep hala- sítását és a tervezett tározók járulékos halászati hasznosítását. — Az arra alkalmas tógazdaságokban váltógazdálkodóst kell előirányozni. — A terület kiválasztásánál tekintettel kell lenni arra, hogy az egyszeri beruházás költségét a terepadottságok, vízellátás, vízelvezetés körülményei nagymértékben befolyásolják. A terület, illetve a meglévő tervek ismerete alapján gazdaságossági értékeléssel kell a kiépítésre javaslatot tenni. — A többirányú hasznosításra tervezett létesítmények, tározók, költségeit és munkamennyiségeit a hasznosulások arányában kell szétosztani. — Gazdaságosnak általában csak azok a tógazdaságok mondhatók, amelyeknek megtérülési ideje a 15 évet nem haladja meg. 2.2 A halászati vízhasznosítás keretterve A halászati termelés fejlesztését a lehetőség keretein belül a szükséglet fedezéséből kiindulva terveztük meg. A fejlesztés szükségességének indokolását, az évi termelést 670 ezer q halhúsban állapítottuk meg. A termelés emelését elsősorban a meglévő halászati vízhasznosítások hozamának emelésére alapoztuk, majd számításba vettük a halászatra járulékosan hasznosítható vizeket, végül a tógazdaságok területi fejlesztését. A termelés megoszlását a 5. táblázatban foglaltuk össze: Ennek a mennyiségnek a termelése — a termelés természetéből adódóan, mely szerint a hal élettere a víz — a haltenyésztés feladatain kívül igen bonyolult és komplex vízgazdálkodási tevékenységet is igényel. Folyószabályozások, a folyók csatornázása és vizének mind nagyobb mértékű kihasználása révén a természetes vízi halászat is átalakul. Öntözőrendszerek kiépítése, az új csatornahálózatok számos új tógazdaság létesítését teszik lehetővé. Az egyre növekvő ipari és mezőgazdasági vízigény kielégítésére számos tározó épül. Ezek közül elsősorban a mezőgazdasági célúak alkalmasak ha- lasításra. Fokozatosan kiépülnek településeink közművei. A szennyvíz tógazdasági hasznosítása rendkívül kedvező, bár rendszerint kis vízmennyiségről lévén szó, csak törpeüzem jöhet számításba. Rizstelepi haltenyésztésünkkel a múltban nem jó tapasztalatokat szereztünk, ezért csak kismértékű fejlesztését irányoztuk elő, elsősorban kísérleti célokból. 2.21 A TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK KERETTERVE A jelenlegi 120 ezer ha halászott természetes vízfelülethez viszonyítva a 6,6 ezer ha-os területi növelés jelentéktelen, ugyanakkor az 1960. évi 33,7 ezer q-ás halfogás távlatban 36,1 ezer q-ával emelkedik. Így az 1960. évi 0,28 q ha-os fajlagos halfogás távlatban 0,55 q/ha-ra nő. A természetes vizek hústermelésének növelésénél elsődleges feladat a halélettér termőképességének fokozatos javítása. E tekintetben a napjaink5. táblázat Magyarország haltermelésének fejlesztése ezer q-ban Fejlesztés összesen Fejlesztés 1961—1980 Fejlesztés 1980 után Természetes vizek halászati hasznosításának fejlesztése 36,1 36,1 — Meglévő tógazdaságok többlethozama 27,0 27,0 — Űj tógazdaságok halhozama 414,7 278,2 136,6 Járulékos haltenyésztés hozama 59,4 43,8 15,6 összesen: 537,2 385,1 152,2 Haltermelés 1960-ban Haltermelés 1980-ban Haltermelés távlatban 133.6 q 518.7 q 670,9 q Kereken 670 000 q 424
