Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VI. fejezet. Öntözés
Baranya, Somogy és Veszprém megyékben, továbbá Fejér megye egyes részén terveztünk olyan tározókat, melyek az öntözés és halászat együttes igényeit kielégítik. Jelentős a fejlesztés, a Duna—Tisza közén és a Duna balparti területén is. Az 1980-ig fejlesztendő öntözések kiépítése a Kiskúnsági öntözőrendszerrel indul meg, melynek főművei a III. 5 éves terv elejére készülnek el. Első ütemben valósul meg a DVCS—DTCS menti területek öntözése, valamint a Kalocsai öntözőrendszer. Folyamatosan kihasználhatók a csőkutas és a kisebb dunai lehetőségek, beleértve a szentendrei és csepelszigeti. öntözéseket is. A Dunára támaszkodó öntözések után, a DTCS kiépítésével együtt kerülhet sor a Kecskeméti, Csengődi és Baja—Kiskunhalasi öntözőrendszerek megépítésére Ha a délbácskai terület mezőgazdasági fejlesztése indokolná már korábban is, foglalkozni lehet a bácskai terület berendezésével. A dunai rendszerek között szereplő Abonyi öntözőrendszer kérdésére később térünk vissza. Az öntözések a Duna—Tisza közén való megvalósításának fenti ütemezése gazdaságosan nagy területek öntözését teszi lehetővé. Az előre sorolt munkák már részben megépült, vagy beruházási programokkal, tervekkel előkészített öntözőrendszerekre vonatkoznak és így megalapozott előkészítésük zökkenőmentesen teszi lehetővé berendezésüket. Nagy területek öntözhetők a Duna—Tisza közén a Duna—Tisza-csatoma mentén. Ezeknek megvalósítását azonban a Keretterv 1980 utánra irányozza elő. b) A Tisza vízgyűjtőjében tervezett fejlesztések ismertetését az ez idő szerint gyakorolt öntözővíz szállítási módok megváltoztatásának szükségességével kezdjük. A Tisza vízgyűjtőjében az öntözések számottevő része belvízcsatornákra épült. A belvízcsatornáknak az öntözővíz szállításából való kikapcsolása indokolt egyrészt azért, mert a belvízcsatornákban szállított öntözővíz erősen keveredik a környező területekről befolyó általában rossz minőségű, öntözésre alkalmatlan vízzel, és így az öntözött területek talajának leromlását okozhatja, másrészt, mert a belvízcsatornákból legtöbb esetben szétszórtan az öntözőtelepeiknél motorikusán veszik ki a vizet, és így kétszeresen, esetleg többszörös emeléssel jut el a víz a Tiszától az öntözendő növényig. A Tisza menti öntözések fejlesztésénél elsődleges fontosságú a Tiszalöki öntözőrendszer fejlesztése. Elsősorban a már megépült vagy épülő öntözőfürtöket kell hasznosítani, másodsorban — a gazdaságosság és az öntözési igények szem előtt tartásával — új öntözőfürtöket kell kialakítani. A Tisza vízgyűjtőjében 1965. és 1970. között lényeges öntözésfejlesztés nem lehetséges. A további nagyobb arányú fejlesztés alapfeltétele a II. Tiszai vízlépcső és a vízlépcsőre ámaszkodó Jászsági és Nagykunsági-főcsatornák megépítése. Ezután a tiszalöki öntözőrendszer jelentős mértékben mentesül az alsóbb területek vízellátásától és így a Keleti-főcsatorna által szállított vízmennyiségnek sokkal nagyobb része fordítható a Főcsatorna által uralt területek öntözésére, beleértve a debreceni löszhát öntözését is. Végeredményben tehát a II. Tiszai Vízlépcső megépítése előfeltétele a Tiszai löki öntözőrendszer teljes befejezésének. A II. Tiszai Vízlépcsőhez kapcsolódik közvetlenül a Jászsági öntöző-főcsatorna, mely eddig több önállóan üzemelő motorikus tiszai vízkivétel üzemét szünteti meg és ezenkívül újabb területeket kapcsol az öntözésbe. A Jászsági öntözőrendszer megépítésével egyidőben szükséges megindítani a Nagykúnsági öntözőrendszer kiépítését is és az igények függvényében — 1980. után — a Mátra— Bükkaljai rendszert. Utolsó lépésben történhet meg a nagy főmű beruházási költségekkel megoldható Abonyi öntöző- rendszer kialakítása. Az Abonyi öntözőrendszernek a végleges elképzelések szerinti Dunából történő ellátására csak a Duna—Tisza-csatoma megépítése után kerülhet sor, viszont a II. Tiszai Vízlépcsőből az Abonyi öntözőrendszer egyrésze már 1973—1975 között bekapcsolható az öntözésbe. A Mátra—Bükkaljai öntözőrendszer megvalósítása csak akkor indokolt, ha a II. Tiszai Vízlépcsőre elsődlegesen kapcsolódó öntözőrendszerek jól ki lesznek használva, illetőleg hatása következtében fokozattan kihasználható meglévő öntözőrendszereink teljes hatékonysággal üzemelnek. A Tisza alsó szakasza mentén a jobbparti öntözőrendszereknek kiépítését az alábbi sorrend szerint javasoljuk: — T/9. Algyői öntözőrendszer, — T/7. Vidreéri öntözőrendszer, — T/8. Percsorai öntözőrendszer és végül — T/10. Gyálaréti öntözőrendszer. A sorrendet az indokolja, hogy az Algyői öntözőrendszer már részben kiépült, bővítése könnyen megoldható, a Vidreéri öntözőrendszer kiépítését kedvezőtlen talajviszonyai ellenére a már folyamatban lévő és üzemelő öntözések gazdaságosabb vízellátása indokolja. A Percsorai öntözőrendszernél már meglévő reverzibilis belvízvédelmi szivattyútelep használható fel, a főcsatorna egy szakasza már megépült, a II. Tiszai Vízlépcső belépése után a vízellátás zavartalansága is biztosítható. A Gyálaréti öntözőrendszer kiépítését kedvező talajadottságai indokolják. A Tisza-balparti öntözőrendszernél az alábbi építési sorrendet javasoljuk: — T/ll. Mindszenti öntözőrendszer, — T/12. Kurcai öntözőrendszer, — T/20. Maros-jobbparti—Öföldeáki öntözőrendszer, — T/19. Csanádi öntözőrendszer, — T/14. Dél-Űjszegedi öntözőrendszer, — T/18. Öcsödi öntözőrendszer, — T/21. Kiszombori öntözőrendszer, — T/22. Deszki öntözőrendszer és részben 1980 után — T/15. Orosházi öntözőrendszer. Ezek között az öntözőrendszerek között vannak olyanok, amelyeknek főművei kiépültek (Öföl- deák, Kiszombor, Deszk) és vízellátásuk a Maros392
