Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

VI. fejezet. Öntözés

A vízrendszerhez kilenc öntözőfürt tartozik: a Gyulavári-, a Sándorhegyi-, a Gyulai „Béke” tsz-, a Gerlai „Magvető” tsz-, a Kígyós!-, a repülőtéri-, a békéscsabai „Május 1.” tsz-, a Borosgyáni- és a Felsőnyomási fürt. A Hármas-Körös vízrendszere A Hármas-Körösre — kisebb szétszórt öntözése­ken kívül — csak a Félhalmi öntözőrendszer kap­csolódik. Ez a Félhalmi és Danizugi holtágra tá­maszkodó vízkivétellel működő öntözőfürtökre osz­lik. Rendszeren kívüli felszín vizekre támaszkodó öntözések A holtágakra települt 700 ha-nyi kisebb szétszórt öntözés tartozik ide. Rendszeren kívüli kútöntözések (keleti és nyugati) Kútöntözést K étegyházától nyugatra, Bánkúitól északra, Újkígyós körül fél körben és az Orosházi fennsíkon irányoztunk elő. Tisza-Köröszug öntözései Az érintett területen csak a jó vízgazdálkodású talajok környékén lévő területek öntözését tervez­zük. Ügyelni kell, hogy káros hatású talajvízszint emelkedés ne álljon elő. A TRK/9. terület öntözésének összefoglaló szám­adatai a következők. Az öntözésre berendezendő terület: 100 600 ha. Az egyidejűleg öntözhető terület: 83 400 ha. Az öntözendő növénykultúra: szántó, kert, rét- legelő, rizs, szőlő és gyümölcs. TRK/10. A T/7., 8., 9., 10., 11., 12. és T/14. rendsze­rek területén fekvő, de külön vízellátású A felsorolt rendszerek hatás területében feksze­nek, ezért területileg önállóan nem alakíthatók ki. Az öntözéseket felszíni és felszín alatti vízellátásuk alapján csoportosítjuk. A felszíni vízre támaszkodó öntözések Bokros, Csánytelek és Atkasziget térségében fekszenek és a Tiszára támaszkodnak. Talajuk túlnyomóan a 3. talajhasznosulási kategóriába tartozik. A felszín alatti vizekre támaszkodó öntözéseket Kecskemét, Kiskunhalas és Csongrád környékén terveztük. A talajminőség szerint a terület az 1. és 2. kategóriába tartozik. A tárgyalt rész összefoglaló számadatai: Az öntözésre berendezendő terület: 10 100 ha. Az egyidejűleg öntözhető terület: 10 100 ha. Az öntözendő növénykultúra: szántó és kert, rét­legelő és gyümölcs. Az Élővízcsatoma-rendszer 2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása 2.31 NAGYVONALÚ ÁTTEKINTÉS A feiezet 2.21 és 2.22 pontjai az öntözés feil osz­tásét hosszú távlatban területi elhelvezkedés szem­pontiából adiák meg, ütemezés nélkül. E pontban a fejlesztés ütemével foglalkozunk. A végrehajtás ütemezésére vonatkozóan a Keret­terv az 1980. évi idővontig ad elgondolást. Ez meg­egyezik — ezen belül — a népgazdasági tervezés­ben kialakult 20 éves (1 961—19801 közötti feilesz- tésre vonatkozó tervidőszakkal. így biztosítható egvben az is. hogy ezen az időszakon) belül a víz- gazdálkodás fejlesztése az érdekelt népgazdasági ágak feilesztési célkitűzésének figyelembevételével készüljön. Az utóbbi kapcsolatokat illetően az öntözésnek a mezőgazdaság fejlesztésénél való részletesebb összhangiát az ütemezés vonatkozásában nem lehe­tett biztosítani. Ennek oka az, hogy a mezőgazda­ság még nem rendelkezik olyan mélységű, területre lebontott feilesztési tervekkel, melyekre építve egy­értelműen indokolni lehetne az ütemezést. Ilyen módon a kiépítési sorrend meghatározásá­nál csak részben volt lehetséges számszerű gazda­sági mutatók alapján az öntözésfejlesztés iránt mu­tatkozó 20 éves népgazdasági és mezőgazdasági igényt területileg rögzíteni, mert részben adottsá­gokból és természeti feltételekből kellett kiindulni. A fejlesztési ütem kialakításánál az alábbi ténye­zőket vettük figyelembe: — gazdasági mutatók, — természeti tényezők, — a meglévő öntözőrendszer adottságaiból kö­vetkező szempontok. A gazdasági mutatóként a Kerettervben a jöve­delmezőségi mutatót és a fajlagos beruházási mu­tatót vizsgáltuk. A jövedelmezőségi mutató, a „j” dimenzió nél­küli mutató, a nettó jövedelem és beruházási költ­ség hányadosa. A nettó jövedelem megállapítása normatívák alapján történt, ebben a területi me­zőgazdasági termelési adottságokat csak annyiban vettük figyelembe, amennyiben azok a differen­ciáltan tekintetbe vett többlettermelési érték és a ráfordítás mutatóiban kifejezésre jutottak. Mind a jövedelmezőségi mutatóknál, mind a beruházások­nál az 1960. évi árszintet fogadtuk el. A természeti tényezők a területi feltételek és az éghajlati tényezők vonatkozásában játszanak szere­pet az ütemezés meghatározásánál. Hazánk területi adottságai az öntözés szempont­jából két fővízrendszerünfcnek megfelelően a Duna és a Tisza vízgyűjtőiében eltérők. a) A Duna vízgyűjtői énék területe túlnyomórészt hegyes, dombos vidék, összefüggő nagyobb öntöző- rendszerek kialakítására alkalmas sík területek fő­leg a Duna mentén és korlátozott kiterjedésben a Kisalföldön találhatók Szigetköz. Hanság, Rába­köz, Budapest alatt pedig a Kiskúnság, Sárköz. A Dunántúl többi részére jellemző, hogy az öntözések kisvízfolyásra, helyi lehetőségekre alapozva nagy­számban tározókra támaszkodva telepíthetők. A 389

Next

/
Thumbnails
Contents