Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VI. fejezet. Öntözés
Duna vízgyűjtőjének, főleg a Dunántúlnak csapadékviszonyai hazai viszonylatban aránylag kedvezőek. A Duna vízrendszer öntözési tehetőségeinek jellemzője még az, hogy a folyók menti, főleg a Duna menti, kavicsteraszokon felszín alatti vízből helyileg jelentős csőkutas öntözések telepíthetők. A Duna vízgyűjtőjében 20 éves távlatban az öntözővíz biztosítottnak tekinthető. 1980 után azonban részben a Tisza völgy esetleges vízpótlása, részben a Duna komplex, az összes dunai államok érdekeit érintő hasznosítás következtében számolni kell a Duna vízkészletének az érdekelt országok közötti megoszlásával, illetve a vízkészlet használatának a szabályozásával, valamint tervszerűbb nemzetközi hasznosításával. A Duna vízgyűjtőjében az öntözésben 1961. jar- nuár 1. után bevonható területek felső határát a Keretterv 1,3—1,4 millió ha nagyságban állapítja meg. 1980-ig viszont a 20 éves fejlesztési időszakra, mintegy 550 ezer ha-t irányoz elő (3. táblázat). b) A Duna vízgyűjtőjénél előadottakkal szemben a Tisza vízgyűjtőjében nagy összefüggő területek öntözhetők, a talajok azonban rosszabb vízgazdál- kodásúak. A Tisza vízgyűjtőjében tervezett öntözésekhez a Tisza és mellékfolyóinak természetes vízhozamai nem elegendők. Az öntözővízszükséglet már 1961—80 között is csak vízpótlással (tározás- sal) biztosítható. A Keretterv szerint a Tisza vízgyűjtőjében öntözhető területek felső határa az 1960. évi öntözéseken felül — kereken 1 000 000 ha, melyből a vízgazdálkodási főművek kiépítésének reális ütemét figyelembevéve 1980-ig 700 ezer ha rendezhető be. (4. táblázat) A Keretterv adatai szerint tehát a hazai egyidejűleg öntözhető területek felső határa 2,1—2,2 millió ha, melyből 1961—1980 között 1,27 millió ha berendezéssel számolunk (5. táblázat.) 2.32 RÉSZLETES ISMERTETÉS a) A Duna vízgyűjtőjében az öntözés fejlesztését 1980-ig az alábbiak szerint tervezzük: —' Megépülnek a Kisalföld vidékének öntözései, — fejlődnek a Duna menti esőszerű öntözőfürtök, — berendezzük a Duna—Tisza köze Duna menti rendszereit, —> kihasználjuk — lényegében már 1970—1975 között — a helyi lehetőségeket. Fontos szerepe van az öntözővízellátásában a Mosoni-Dunának és a Rábának, utóbbiból a Kis- Rábának öntöző főcsatornává történő kiépítésével és a Répce duzzasztóinak megvalósításával nagy terület válik uralhatóvá. Ugyancsak jelentős területek öntözése rendezhető be a hansági belvízi csatornahálózat fejlesztésével. A Szigetközben elsősorban a felszín alatti vízkészlet, továbbá a dunai vízerőmű adta vízkivételi lehetőségek hasznosítását tervezzük. Az öntözés kiterjesztése szempontjából fontos terület a Balaton környéke is. Tekintettel arra, hogy a Balaton vízgazdálkodását elsődlegesen az üdülés követelményei határozzák meg, a vízpótlás megoldásáig (1980-ig) csak korlátozott fejlesztés lehetséges. Nagyméretű fejlesztést tervezünk a Duna jobbpartján Budapesttől az országhatárig, beleértve a 3. táblázat A Duna-vízgyűjtője öntözésre berendezett területeinek fejlesztése ezer ha-ban Megnevezés 1960 1965-ig 1961 janu 1970-ig ár 1-től 1975-ig 1980-ig összesen D/l Mosoni 0,9 0,9 1,0 10,0 23,6 23,6 D/2 Kis-Rába 0,7 3,6 7,0 12,6 1:2,65 12,65 D/3 Hanság 6,8 7,0 14,0 17,1 17,15 17,15 D/4 Kiskunság 4,2 7,0 21,0 28,0 31,0 31,0 D/6 D V CS—DTCS 0,3 5,0 10,0 12,0 31,0 31,0 D/7 Kalocsai — 4,6 6,0 25,0 36,5 36,5 D/8 Abonyi — — — 10,0 31,15 94,75 D/9 Bugac—Mórahalmi — — — — — 60,2 D/1'0 Kiskunfélegyházi — — — — — 84,6 D/ll Csongrád — — — — — 17,5 D/l 2 Duna jobbparti — 5,8 30,0 40,0 66,2 153,8 D/13 Sió menti — — — — — 62,6 D/l 4 Duna jobbparti déli — — 8,0 35,0 84,4 150,1 D/l 5 Kecskemét — — — — — 102,0 D/l 6 Csengődi — — — — — 57,0 D/17 Baja—Kiskunhalas—Bácskiskún — — — — — 157,0 D/l 8 Margittaszigeti 0,3 4,0 10,0 10,0 10,0 10,0 összesen: 13,2 37,9 107,0 199,7 343,6 1 101,45 Rendszeren kívüli: 16,1 141,7 173,0 175,0 206,75 231,3 Duna vízgyűjtője összesen: 29,3 179,6 280,0 374,7 550,35 1 332,75 390
