Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szükségszerűen alakított albizottságok útján, társadalmi úton vizsgál meg egy-egy nagyfontosságú vízgazdálkodási fejlesztési feladatot és támogatja — a Vízügyi Műszaki Tanácson keresztül — a vízügyi műszaki fejlesztés munkáját. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége keretében a Magyar Hidrológiai Társaság társadalmi úton foglalkozik a vízzel kapcsolatos kérdésekkel. A fenti szervezetekkel a szocialista fejlődés egyik nagy vívmányaként a vízgazdálkodás feladatainak megoldásában megnyílt a lehetőség a különböző erők tervszerű összefogására és társadalmi méretű mozgósítására. Az egységes vízügyi szolgálat és az általa végzett népgazdasági szintű egyeztető tevékenység az árvízvédelmi biztonság növelése, a belvízrendezés, a folyó- és kisvízszabá- lyozás, az öntözés és halastógazdálkodás, az ipari és ivóvízellátás, a csatornázás, valamint a vízerő- hasznosítás terén végrehajtott munkájával alkotó módon vette ki részét a népgazdaság különböző ágainak fejlesztésében. Megnyílt a lehetősége a víz- gazdálkodás minden területét felülelő kutató munkának. Fontos további lépés, hogy a szomszédos országokkal a vízügyek terén megindult az egységes szemléleten felépülő széleskörű együttműködés. Ilyen módon mind belsőleg, mind külsőleg megvannak a korszerű, a népgazdaság igényeit lehetőleg, minden irányban kielégítő vízgazdálkodás szervezeti feltételei. 2. A VtZGAZDÄLKODÄS ÉS A NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉNEK KŐLCSÖNH ATÄS AI 2.1 A vízgazdálkodás szerepe, jelentősége a népgazdaságban és kapcsolata az egyes népgazdasági ágakkal A víz széleskörű hatása a népgazdaságban kétféle formában érvényesül: — egyrészt a különböző népgazdasági célok az újratermelési folyamat egyes ütemeiben vízigénynyel lépnek fel, — másrészt a víz által meghatározott természeti adottságok befolyásolják az egyes népgazdasági célok megvalósulását. A vízigazdálkodás alapvető szerepe abban áll, hogy e kétféle hatás érvényesülését összehangolja és a vízgazdálkodás1, valamint a népgazdaság fejlesztésének ütemét és arányait helyesen megállapítja. A helyes arányok kialakítása során a víznek a népgazdaság minden ágát átszövő hatásai következtében a népgazdaság következő fő céljait helyes alapulvenni: — a társadalmi-gazdasági fejlődés alapjaként jelentkező nagymértékű iparfejlesztés az ipari vízellátás színvonalának lényeges emelését kívánja meg, — az életszínvonal emelkedése a lakosság szociális-kulturális igényeinek növekedését s ebben az ivóvízellátás és csatornázás erőteljes fejlesztését is jelenti, — a mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztése megkívánja a termésátlagok növelését és a ternnés- ingadozások mérséklését. Ebben az öntözés fejlesztésének alapvető szerepe van. Mindezek a főcélkitűzések a vízigények fokozott növekedését idézik elő. Ennek arányaira jellemző, hogy a tisztán mezőgazdasági jellegű, gazdaságilag elmaradott országokban mintegy napi 40 liter, vagyis évi 15 m3 az átlagos fejenkénti vízfogyasztás. Ez az iparosodással, az egészségügyi igények növekedésével és az öntözés térhódításával rohamosan növekszik: az európai országokban ez idő szerint 1100—1400 liter/fő és nap, vagyis 4—500 m3/év, az Amerikai Egyesült Államok fejlesztési terveiben pedig a magyvízigényű mezőgazdasági vízfogyasztást is figyelembevéve, lakosonként 3200 m3/év vízszükséglet szerepel. Az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság egyaránt fokozott igényeket támaszt a káros vizek ellen való védelem területéni. Ezért az árvízvédelmi, belvízvédelmi biztonság npvelóse, a kisebb vízfolyások medrének rendezése — ás nem utolsó sorban — a vízgyűjtőterületek mező- és erdőgazdasági módszerekkel történő védelme az arra illetékes szervek feladataival összhangban kiterjedt munkák végrehajtását kívánja meg. A fokozott mértékben jelentkező vízszennyeződés ellen való védelem az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság vízellátása számára egyaránt fontos feladatok elvégzését teszi szükségessé. Az energiaigények növekedése vízerőkincsünk messzemenő kihasználását teszi szükségessé. A területi munkamegosztás (belföldi és nemzetközi vonatkozásban egyaránt) fokozottan igényli — ahol ez a gazdaságos — a vízszállítás lehetőségének biztosítását. Az ország földrajzi helyzetét, természeti adottságát a vízgazdálkodás szempontjából röviden az alábbiakkal jellemezhetjük: Változékony az időjárás. Az átlagos csapadékmennyiség 600 mm/év. Ez azonban térben és időben nagyon változik. A Tisza vízgyűjtőjén csak 500 mm, a Dunántúlon 2—30 százalékkal több. A csapadékmennyiség időbeli változása bizonyos ismétlődést mutat: 3—4 csapadékos év után 5—7 száraz év következik. Nedves évben a csapadék megfelel a mezőgazdasági termelés igényeinek, de száraz évben vízpótlásra van szükség. A hőösszeg és a napfénytartam vetekszik a délebbre fekvő országokéval, s ha a növények elegendő vizet kapnak, a termés kitűnő. Az adottságok tehát az öntözés számára kedvezőek. Ritka a vízhálózat, szeszélyes a vízjárás. Az ország nagy vízfolyásai két nagy vízrendszerhez tartoznak: a Dunához (magyarországi vízgyűjtőte26
