Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
1.3 A fejlesztés szükségessége A múltbeli munkálatokra jellemző, hogy helyi jellegű bajok orvoslását célozták. Egy-egy kisvízfolyás egész vízgyűjtőjére átfogó rendezés nem készült. Ezért a munkák gyökeres változást és tartós eredményt nem hoztak. A múltban a rendezésnek fő célja a mezőgazdaságilag művelt területeken, a nagyvízi elárasztások, vagy a kisvízfolyásokon települt malmok duzzasztása következtében elmocsa- rasodott területek lecsapolása volt. A medret tehát nem a niagyvizek befogadására, hanem a lecsapó- lás biztosítására méretezték. A hordalékjárás és a feliszapolódás okaival és megszüntetésével keveset foglalkoztak. A talajvédelmi munkák közül csak vízmosáskötéseket, illetve kisebb területek fásítását végezték. A szocialista mezőgazdaság igényei azonban mindinkább megkövetelik a termőterület növelését és a biztonságos termelés feltételeinek megteremtését. Az állatállomány és ezzel kapcsolatos tej- és húsellátás növelése megkívánja, hogy a völgyfenéken a szántók és rétek jól művelhetek legyenek, bőségesen és biztonságosan teremjenek. Az utóbbi évek törekvése éppen ezért az volt, hogy a medrek lehetőség szerint kiöntés nélkül levezessék a 10 %-os valószínűséggel előforduló nagyvizeket, fenékesésük kialakítása révén alkalmasak legyenek a medrük mentén elterülő területek lecsapoiására, a belsősógi mederszakaszok vízrendezése pedig a korszerű települési igényeknek megfelelő méretekkel és kivitellel készüljön. A mederrendezés során egyre inkább az a törekvés, hogy a kiemelt földanyag településekben egyúttal az árvédelmet segítse, illetve a külsőségekben a depónia mezőgazdaságilag hasznosítható legyen. A vízfolyásrendezés eredményeinek tartósságát azonban csak a vízfolyás egész vízgyűjtőjére kiterjedő, társulati illetve üzemi keretek között végrehajtott talajvédelmi rendezéssel lehet biztosítani. A helytelen földhasználat és agrotechnika ugyanis a rendezett medrek feliszapolódását meggyorsítja, míg a talajvédelem széleskörű alkalmazása vízrendszerek elfajulásának ütemét meglassítja. A talajvédelemnek a kisvízfolyásók rendezésében és a vízgazdálkodásban tehát fontos a szerepe. A talajvédelem általános megvalósításával ugyanis a csapadékvizek túlnyomó részét lejtős területeken is vissza lehet tartani, a mezőgazdasági termelés céljaira felhasználni, a vízgazdálkodás víztartozékait növelni, a vízrendezés költségeit lényegesen, csökkenteni, a védekezés hatékonyságát, biztonságát növelni. A talajvédelem megelőző, vagy legalábbis egyidejű megvalósítása nélkül a kisvízfolyások rendezése, de az országos árvízvédelem beruházási és fenntartási költségszükséglete is lényegesen nagyobb, a létesítmények méreteit — és ezzel a költségeket — állandóan növelni kell. Az öntözés és az ipar vízigényét a természetes vízfolyások nem tudják már jelenleg sem kielégíteni. Mindinkább szükségessé válik a víz visszatartása, a vízfeleslegeknek az ipar, öntözés és halászat céljaira való tározása. A vízügyi szempontokon kívül egy-egy patak egész vízgyűjtőjének rendezését a mezőgazdasági fejlesztés kormányzati célkitűzése is sürgeti. 2. KISVÍZFOLYÁSOK és VÍZGYŰJTŐTERÜLETÜK rendezésének FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS TERVEZÉSI MUNKÄK ISMERTETÉSE Kisvízfolyások és vízgyűjtőterületeik rendezésével kapcsolatban összefoglaló mű, vagy tanulmány nem jelent meg. A tervezéshez elsősorban azokat a terv- és irattári, továbbá vízikönyvi okirattári anyagokat használtuk fel, amelyek az egyes Vízügyi Igazgatóságoknál rendelkezésre álltak. Az ezeken kívül felhasznált irodalom az alábbi volt: Magyarország vízkészlete I. Mennyiségi számbavétel (VITUKI, 1954). Magyarország vízkészlete III. Tározási lehetőségek. (VITUKI, 1958). Vízgazdálkodási Adatgyűjtemények (Vízügyi Igazgatóságok összeállításában, VITUKI szerkesztésében. 1958). A vízrendezés tervezési irányelvei a patakszabá- lyozási és vízmosás megkötési munkákra (MNOSZ. 15 209 és MNOSZ. 15 210—59). A mértékadó vízlefolyás meghatározására vonatkozó irányelvek összefoglalása (MNOSZ 15 201— 53 R). Vízügyi tervezési normatívák (OVF, 1961). Munkamennyiség és költségnoimatívák. (Tervvel nem rendelkező kisvízfolyások adatainak számításához a Viziterv számos elkészült vízrendezési terv adatainak statisztikai feldolgozása. Tsz. 12 924.) A kisvízfolyások rendezési feladatainak összeállítása egyrészt a már meglévő korszerű tervdokumentációk felhasználásával, másrészt az 1:25.000 méretarányú rétegvomalas térképek, vagy hosszszelvények, vagy pedig becsült adatok alapján készült. A talajvédelmi feladatok országos felmérésére első ízben a jelen Keretterv készítése során, volt alkalom. E munkálatokhoz elsősorban az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet 1960—1962 években végzett talajvédelmi kutatásainak, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet üzemi gépesítési vizsgálatainak, valamint több külföldi kutató elméleti vizsgálódásának eredményeit használtuk fel. A tervezést megelőzően áttanulmányoztuk és lehetőség szerint hasznosítottuk a Keszthelyi Mezőgazdasági Főiskola, az MTA Agrokémiai és Talajtani Kutató Intézet, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, 309
