Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
valamint a Tájintézetek tárgykörbe vágó vizsgálatainak eredményeit. A talajvédelmi feladatokat 1:100 000 méretarányú lejtőkategória-, talaj- és csapadéktérképek alapján dolgoztuk ki. 2.13 A TERVEZÉSHEZ FELHASZNÁLT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK Legfőbb szempont a kisvízfolyás és vízgyűjtőterület szervesen összefüggő egészének fcidomborítása és mint ilyen egység, átfogó rendezési feladatainak megoldása. A rendezés módszerét azonban a vízfolyások vonalas és a vízgyűjtők területi jellege határozza. meg; ezért a két jellegű, de szorosan összefüggő munkáknak megfelelően a kisvízfolyásokra és a vízgyűjtőterületre külön részletezzük: a fejlesztési alapelveket, melyek a következők. a) A mederrendezés terén: — Elsősorban a már megkezdett munkálatokat kell befejezni. — A még szabályozatlan, illetve nem egységesen, vagy nem megfelelő mérettel kiépített kisvízfolyások közül először a népgazdaság szempontiából ie- lentősebb. a vízrendszer gerincét alkotó befogadókat és a főbb mellékvízfolyásokat kell rendezni. A mederszelvény kiépítésére mezőgazdasági árterület esetén általában mértékadó a 10%-os valószínűséggel előforduló vízhozam. A mértékadó vízhozamot a környező tereppel színelve rövidebb, alacsonyabb szakaszon töltések között 5—15 cm-es biztonság mellett kell levezetni. — A medret városokban, ipari és egyéb fontosabb telepeknél az 1%-os, a községekben pedig a 2%-os előfordulási valószínűségű nagyvízhozam emésztésére kell kiépíteni. — Műtárgyak átépítését nem terveztük, ha kártétel nélkül átvezethető rajtuk — a MNOSZ részr- letezése szerint — az 1—3%-os előfordulási valószínűségű nagyvízhozam. — A szerkezet alsó éle és a mértékadó vízszint között az I. kategóriájú vízfolyásokon min. 1,0 m, a II. és a III. kategóriájú vízfolyásokon min. 0,5 m biztonság szükséges. Az I. kategóriájú vízfolyásokon meglévő hidaknál 0,75 m biztonság esetén sem irányoztunk elő átépítést, ha a vízfolyás sebesség növekedés 10%-nál, a duzzasztás pedig 10 crm-nél kisebb volt. — Földmederre, gyepesített enyhe rézsűk esetén a nagyvizekniél kötött talajon 3 m/s, kevésbé kötött talajon 2 m/s középsebességet is megengedtünk, ha a kisvízhozam lefolyásának sebessége megfelelő. Az állandó vizeknél az MSz 15 202. sz. szabvány 2. és 3. táblázatában foglalt értékeket vettük. — Amennyiben a mértékadó víz középsebessége, a fenti megengedett értékeket meghaladja, közép- vízi, illetve kisvízi mederburkolást, vagy pedig fenéklépcsőt irányoztunk elő. — A költséget az 1961-es árszínt, a munkameniy- nyiséget a meglévő tervek, ilyenek hiányában a II. és III. kategóriába sorolt 'kisvízfolyások esetén normatívák alapján állapítottuk meg. b) A talajvédelem terén: A talajvédő berendezkedés alapja valamely (túlnyomóan mezőgazdasági művelésű) terület korábban folytatott, hibás hasznosításának (helytelenül folytatott mezőgazdasági művelésének) megszüntetése, illetőleg a talajvédő hasznosítás feltételeinek biztosítása. A mindenkor vagylagosan alkalmazható, különböző eljárások közül minidig a legegyszerűbb, a legolcsóbb és technikailag a legkönnyebben megvalósítható (túlnyomóan agronómiái) eljárásit kell választani. Ilyen mérlegeléssel kell majd szükség szerint — a fokozatosan mind költségesebb, technikailag nehezebben végrehajtható eljárások összehangolt alkalmazása felé haladni és a gazdaságosság határán belül a leghelyesebb megoldást keresni. A talajvédelem agronómiái eljárásai sorában a következők terén jelentkező feladatokat kell megoldani: a talajvédelem érdekében végrehajtott művelési ág-változtatás; földrendezés; üzemrendezés és üzemszervezés; táblás!tás; talajművelés és növényápolás; szántóföldi növénytermesztés (vetésszerkezet kialakítása, növényi kultúrák elhelyezése a lejtős területeken) ; legelő- és rétgazdálkodás; szőlő- és gvümölcstelepítés, valamint - termesztés; lejtős területek öntözése; üzemi gépesítés; kopárfósítás és talajvédő erdősítés; erdőhasználat. A talajvédelemnek (az agronómiái eljárásokkal) kapcsolatos műszaki eljárásai a következő feladatok megoldására hivatottak: a lejtő hosszának, illetőleg ezzel a felszíni elfolyásnak megszakítása (sáncok, teraszsáncok, övárkok létesítése); a lejtő hajtásának mérséklése (teraszozás); a felszíni vizek rendezett levezetése (gyepesített, illetőleg burkolt vízlevezetők útján); hordalékfogó műtárgyak létesítése; — a talajvédelem feladatait a talaj, a csapadék, a lejtőhajlás és a lejtőhossz alapján, a növénytermesztés terén — végső eredményében az országos szükségletékhez igazodóan — kell kidolgozni és lejtőkategóriákhoz kötötten csoportosítani; — a mezőgazdasági művelésű területek lejtőkategóriái (lejtőkategória-üartományai) az erózióin- tenzitás-függvény-hasonlóság, valamint a lejtők művelhetősége szerint a következő: szántóterületeken 0,1— 5 %-os lejtés (lejtőkate- góriatarto- mány) 5,1-12 „ 12,1—17 „ 17,1-25 „ legelőterületeken 0,1—12 12,1—25 r> 25.1—35 >> szőlőterületeken 0,1-12 „ jj 12,1—25 jj 25.1—40 >> gyümölcsösökben 0,1—12 „ >> 12,1-17 „ >> 17,1—< » 310
