Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
fontosabb tennivaló. Az ország lagerodáltabb területeit találjuk a Parádi—Tama vízgyűjtőjében. A Borsodvidék külszíni fejtései is komoly gondot okoznak a patakok rendezésénél. A Tisza vízgyűjtőjében a rendezett szakaszok az országos átlagot meghaladják. Az I. kategóriájú vízfolyások 28%, a II. kategóriájúak 19,5%, a III. kategóriájúak 7%-a rendezett, a meglévő hidak 79%-a, az átereszek 72%-a alkalmas az előírt árvizek levezetésére, a többi átépítésre szorul. 1.22 HEGST- ÉS DOMB VIDÉKI VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSE Magyarországon egységes vízgyűjtő-területrendezés a múltban nem történt. Kitűnik ez a jelen fejezethez csatolt 2. és 3. mellékletekből is, amelyekben — több csoportosításban — a hegy- és dombvidéki vízgyűjtőterületek eddig végzett rendezési munkáinak főbb mutatóit foglaltuk össze. Kisebb, főleg szőlő kultúrájú területen teraszíróztak, Baranya, Tolna és Komárom megyében kisebb területet sáncoitak, a rétegvonalmenti művelést főleg Baranyában és Tolnában 12 500 ha összterületen vezették be. Összesen. 8015,8 ha-t fásítottak. A legnagyobb erdősítés Borsod-Abaúj-Zemplén megyében történt. A vízgyűjtőterület rendezése, az erózió elleni védelem a múltban a vízmosás gócok megszüntetésére, illetve megkötéséire szorítkozott. Mintegy 500 vízmosást kötöttek meg. Magyarország legeródál- tabb területe a Mátra vidéke, azon belül pedig a Parádi—Tama vízgyűjtője. A jelentősebb vízmosás gócokról az 'alábbi felsorolás tájékoztat: a) A Duna vízgyűjtője: A Pannonhalmi dombsor északkeleti lejtőjén, a Rába vízigyűjtőjében, Nyúl, Ravazd községeknél (Sárkánylyuk nevű vízmosás). Az Átalér mentén (Oroszlány, Tatabánya). A Duna mellékén (Dunaalmás, Neszmély, Duna- szentmiklós, Süttő, Lábatlan, Baj ót). Az Unyj patak mentén (Tokod, Annavölgy). A Kenyérmezei patak völgyében. A Zala, mentén. A Balaton északi parti vidékén, (Lesence patak vízgyűjtőjében és Badacsony oldalán). A Sió balpartján (Ozora). A Kapós és a Koppány mentén. A Nádorcsatoma vízgyűjtőjében (Szekszárd, Szekszárdi Séd és; Parásztai Séd völgy). Az Ipoly mentén (Do’oroda, Ménes, Szentlélek, Csitári, Feketevíz, Lókos patakok völgye). b) A Dráva vízgyűjtője: A Principális csatorna melléke (Rádó, Zalaszient- balázs, Üjudvar). A Gyöngyös mentén. c) A Tisza vízgyűjtője: A Bódva mentén (Ronyva és Bózsva, patakok völgyében). A Sajó vízgyűjtőjében (Hangony patak völgye, Bódva völgy). Az Eger felsővölgyében. A Zagyva vízgyűjtőjében (Zagyva felső szakasza, Galga, Tama és Tápió menti vízmosások). A múltban 75 470 ha rét, szántó vagy egyéb mélyfekvésű területet csapoltak le nyíltárokháló- zattal, alagcsövezést pedig 2898 ha-on alkalmaztak. A lecsapolások zöme a Zala vízfolyása mentén történt. Az országos áttekintéshez a következőkben néhány megjegyzést fűzünk a fővízgyűjtők szerinti csoportosításban. 1.221 A Duna vízgyűjtőterülete A Duna vízgyűjtőjében erózió elleni védelem céljait szolgáló sáncolás, teraszozás az élővízíolyások árterületén, valamint a völgyfenéki árterületeken kívül eső területek lecsapolása 1955-től vett nagyobb lendületet, amelyek értékes takarmánytermő réteket, legelőket eredményeztek. A termés- eredmények ugrásszerű növekedése azonban csak ott volt tapasztalható, ahol a vízrendezések után, a talajerő pótlásáról is gondoskodtak. 1.222 A Dráva vízgyűjtőterülete. A Dráva vízigyűjtőterületében szintén, jóval kevesebb gondot fordítottak a vízgyűjtő egészére kiterjedő rendezésre, mint a terület talajszerkezeti és domborzati viszonyai megköveteltek volna. A terület bőséges csapadéka, következtében bozótosoddá, gyepesedés gyorsabb, így a talajerózió a patakvölgyek nagy esésű felső szakaszán jelentkezett. A talajvédelem érdekében kizárólag a Feketevíz felső szakaszára eső területen vezettek be 1720 ha-on rétegvonalmenti művelést. Erdőket szintén csak a Feketevíz északi vízgyűjtőjében telepítettek, összesen 488,9 ha területen és csak e vízgyűjtőben gyepesítettek 542,2 ha területen. 16 vízmosást kötöttek meg, mellből 11 a Principális csatorna menti, 5 pedig a Dombó csatorna melléki eróziós gócok megkötésére szolgál. A talajvíz, káros szintjét nyílt árokhálózattal 10 831 ha 'kiterjedésű réten és legelőn szállították le, főleg a Mura, vízrendszerébe tartozó vízfolyások árvizednek levonulása után kintrekedt pangó vizek elvezetésére. A magasabban fekvő lefolyástalan szántóföldek lecsapolását 1900 ha-on nyíltárokháló- zattal és 351 ha-on alagcsövezéssel oldották meg. A lecsapoló csatornák részben fenntartásuk hiányában, részben főbefogadójuk kiépítetlensége miatt nem üzemképesek. 1.223 A Tisza vízgyűjtőterülete A Tisza vízrendszerében a vízgyűjtő területrendezés, a tennivalóidhoz képest, itt is kevés volt. Sáncalást vagy rétegvonalmenti művelést alig alkalmaztak. Kis területen erdősítettek és 234 vízmosást kötöttek meg. A talajvízszint szabályozási munkák mind a Dráva, mind a Duna vízgyűjtőjében végzettek alatt maradnak. 308