Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
A múlt század derekán a folyószabályozási és árvízmentesítési munkák megindulása előtt a Tisza vízgyűjtőterületén nagykiterjedésű lápos, ingoványos területeket találhattunk. A Tisza, Berettyó, Sebes és Hármas-Körös folyók árvizei a területet gyakran elöntötték, az árvizek levonulása után viszont a víz a medrekbe visszahúzódni nem tudott. Sok helyütt a lefolyástalan területeken mocsarak és nádasok alakultak ki. A mezőgazdaságilag teljesen hasznavehetetlen terület kiterjedése a Tiszántúlon meghaladta a 100 000 ha-t, de ennél jóval nagyobb területek álltak belvízi elöntés alatt nemcsak tavasszal, hanem tenyészidőben is. Nem kisebb károkat okoztak a Tisza jobbpartján a kül- vizekkel terhelt kisvízfolyások. Különös veszélyt jelentettek akkor, ha árvizük a tiszai árhullámokkal együtt jelentkezett. Az árvízvédelmi töltések megépítése után került sor arra, hogy az árvízmentesített területeken belvízrendezésre gondoljanak. 1860 után megalakultak az árvízmentesítő és belvíszabályozó társulatok, amelyek a mai belvízrendszerek alapvető csatornahálózatát kialakították. Ekor épültek az első szivattyútelepek is. A csatornahálózat kialakításánál a régebbi árvízlevonulási utakat, természetes ereket és mólyvonulatokat használták fel. Intenzívebb belvízrendezésről az 1920-as évek óta beszélhetünk. A belvizek hasznosítása egyelőre még kevés helyen valósult meg. A Tisza vízgyűjtőterületén a belvízrendszerek összes területe 32 102,8 km2, elvezethető vízmennyiség gravitációsan 702,5 m3/s, szivattyús átemeléssel 275 m3/s. A rendszerek átlagos fajlagos kiépítettsége 19,4 1/s km2. A csatornahálózat kiépített hosz- sza 20 324 km, ami fajlagosan 6,4 m/ha csatornasűrűséget jelent. A tiszai vízgyűjtőterületet az alábbi területegységenként tárgyaljuk: a Felsőtisza belvízrendszerei Középső Tisza jobbparti belvízrendszerek Jászság belvízrendszerei Kiskúnság belvízrendszerei Középső Tisza balparti és a Körösvidéki belvíz- rendszerek Alsó Tisza balparti belvízrendszerek. A Felső Tisza belvízrendszerei közé tartozik a Tisza jobbpartján a 21. Béregi belvízrendszer; — a Tisza balpartján 41—42 Tisza—SzamoSközi belvízrendszer 43. Szamos—Krasznaközi belvízrendszer 44. Kraszna balparti belvízrendszer 45. Felső-Szabolcsi belvízrendszer 46. Nyíri belvízrendszer. A rendszerek vízgyűjtőterületének egy része az országhatáron kívül fekszik. A 21., 41—42., és a 43. rendszerek talaja túlnyomórészt erősen kötött, emiatt kiépítettségük az országos átlaghoz viszonyítva magas. A Tiszalöki vízlépcső duzzasztása a terület belvízi helyzetét különösen a Felső-Szabolcsi belvízrendszerben kedvezőtlenül befolyásolja. A terület fő vízelvezető csatornái; a Túr— Sáréger csatorna, az Északi, Lápi és Keleti főcsatorna, a Kraszna, a Belfő csatorna és a Lónyai csatorna. A belvízrendszerekhez tartozó magasabbfek- vésű vízgyűjtők igen gyér csatornahálózattal rendelkeznek. Jelentős szivattyútelepek a tiszaszalkai 6,4 m3/s, az olcsvai 3,0 m3/s, a nagyecsedi 13,7 m3/s és a tiszaberceli 6,0 m3/s kapacitású szivattyútelep. A Középső Tisza jobbparti belvízrendszerek Ezen a területen három belvízrendszer foglal helyet, a 22. Bodrogközi belvízrendszer. 23. Taktaközi belvízrendszer. 24. Hejő—Csincse—Laskó belvízrendszer. A 23. és 24. rendszerekben a külvizek elvezetése volt hosszú ideig a fő feladat. A Takta és Csincse övcsatorna segítségével ez részben megoldást nyert, azonban a 25. rendszerben a kisvízfolyások árvizei még ma is komoly gondot jelentenek. A jövőben a rendszer külvizektől legjobban veszélyeztetett két öblözete a hegy- és dombvidéki vízgyűjtőterületek között kerül tárgyalásra és a rendszer neve „Délborsodi belvízrendszerre” változik. A rendszerek elhanyagolt állapotban vannak. A tiszalöki duzzasztás egyes öblSfcetekben erősen érezteti hatását, több helyütt megszűnt a gravitációs vízelvezetés lehetősége. Nagyobb szivattyútelep a tiszakarádi, 5,1 m3/s kapacitással. A Jászság belvízrendszerei A Jászság múltjára jellemző, hogy az 1870-es években bekövetkezett Tiszai árvízmentesítés előtt a terület jelentős része állandóan vagy időszakosan vízzel borított terület volt, azonkívül a kisvízfolyások — Tárná, Laskó, Per je és Körösér nagy vizeinek is ki volt téve. Ilymódon a rendszeresen bekövetkező árvizek hatására a mélyebb fekvésű területeken hatalmas kiterjedésű mocsarak keletkeztek. Legnagyobb volt közöttük a Jászkisér körüli hatalmas mocsárvilág. Ennek déli részéből szakadt ki a Millér csatorna, mely a Kisér—Ladányi mocsarak levezetője volt. Az árvízmentesítés után a belvízi elöntések a mezőgazdasági termelést még mindig bizonytalanná tették. A belvizek rendezésére társulatok alakultak, azonban ezek csak helyi megoldásokat végeztek, átfogó rendezési terv nélkül. Korszerű mezőgazdasági igényeket minden tekintetben kielégítő belvízrendszer ma sincs a területen, rendszeres belvízgazdálkodásról sem lehet beszélni. A területen elhelyezkedő belvízrendszerek: 25/ Hamyi—Sajfoki belvízrendszer. 26. Felsőszászberiki belvízrendszer. 27; Milléri belvízrendszer. 28. Dobai belvízrendszer. 29. Zagyva jobbparti belvízrendszer. 30. Gerje—Per je belvízrendszer. 31. Köröséri belvízrendszer. 32. Kécskei belvízrendszer. Nagyobb szivattyútelepek a milléri 6,0 m3/s, ti- szasülyi 10,0 m3/s és a sajfoki 4,5 m3/s kapacitású szivattyútelepek. 216
