Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
A Kiskunság belvízrendszerei A területen, elhelyezkedő belvízrendszereik a 22. D ong ér- Kecském éti belvízrendszer. 34. Dongér-Halasi belvízrendszer. 35. Vidreéri belvízrendszer. 36. Percsova—Sövényházi belvízrendszer. 37. Algyői belvízrendszer. 36. Percsora—Sövényházi belvízrendszer. 39. Gyálai belvízrendszer. 40. Köröséri belvízrendszer. A kötött talajon települt 2—6 m vastag — jórészt, futóhomokos feltalajú terület északnyugat—délkeleti irányú völgyekkel átszabdalt. A völgyfenéken semlyékes területek húzódnak, amelyek a vizek természetes befogadójául szolgáltak. Ezeknek azonban lefolyásuk nem volt. A belvízrendezési munkák első időszaka 1855- ben kezdődött meg. Ekkor épültek az első főcsatornák és a legszükségesebb mellékcsatomák. Jelen század első évtizedeiben a szerzett tapasztalatok alapján jöttek létre a főcsatorna bővítések és azok a mellékcsatomák, amelyek helyes vonalozásuk miatt ma is a belvízhálózat alapját képezik. Ekkor épült a Lúdvári szivattyútelep is. A holtmedrek tározó hatását már figyelembe vették és vízvisszatartással legelőgátalás formájában is foglalkoztak. A harmadik nagy fejlődési szakasz a fennsíki vadvizek elleni védelem jegyében alakult ki 1920 után. Kiépült az Algyői övcsatorna. Ez és a 12 millió m3 tározóképességű szegedi Fehér tó a fennsíkról leömlő vizek ellen már biztosítékot nyújtott. Az 1940—42. évi belvízkatasztrófa után újra bővítésre kerültek a főcsatornák és a mellékcsatorma- hálózat is kibővült. Ekkor a fejlesztési munka súlypontja a rendezetlen állapotban lévő fennsíki területek és a völgyek rendezésére tevődött volna át, azonban a fejlődés a háború miatt megakadt és csak 1948 után folytatódott. Ekkor épült meg a 3,6 m3/s kapacitású percsorai szivattyútelep és hat db esésnövelő szivattyútelep. Az algyői szivattyú- telep 5,5 m3/s kapacitású. Belvízhasznosítás tekintetében — mint látható — már kezdettől fogva alkalmazták a vízvisszatartás elvét. A tiszai holtmedrek tavaszi féltöltésével a holtmedri halászatnak biztosítanak üzemvizet. A szegedi Fehértóban tá- rozott vízmennyiség halgazdasági hasznosítást tesz lehetővé. A Közép-Tisza balparti és Körösvidéki belvízrendszerek A területen a 'belvízrendezési munkák a múlt század közepe táján indultak meg. A munkálatok első periódusában — mintegy 1910-ig a Körösvidéki külvizeinek övcsatornáiba való felfogására és árterén kívül való elvezetésére törekedtek A bihari dombvidék vízfolyásai addig ugyanis a Békés, Okány, Vésztő környékén kialakult nagykiterjedósű mocsarakat táplálták. Az 1910-es években épült Felfogó csatorna a kisvízfolyások vizeit az ártéren kívül a Fekete-Körösbe vezette be. Ma ez a csatorna teljes egészében román területen fekszik. A kisvízfolyásoknak a Felfogó csatornától nyugatra fekvő szakaszai ilymódon ezután élővízutánpótlást nem kaptak és azóta belvlzfőcsatomáknak épültek ki. A csatornahálózat létesítésére ezenkívül a folyószabályozás után visszamaradt holtmedreket is felhasználták. A holtmedrek nyújtotta lehetőséget már kezdetben is figyelembe vették. Ebben az időszakban megépültek az első szivattyútelepek. Az első munkák eredményeképpen kb. 60 000 ha vízállásos terület vált mezőgazdasági művelésre alkalmassá. Az 1922-es, majd 1940—42-es belvizes évek alkalmával a kiépítés elégtelennek bizonyult. A csatornahálózatot kibővítették és a szivattyúkapacitást erősen megemelték. A belvízrendezés nyomán (a területen) az öntözés is megindult. A Tiszalöki vízlépcső és a Keleti-főcsatorna megépülése után megalakultak az első nagykiterjedésű öntözőrendszerek. A Körösvidéken helyi vízkivételekkel folynak öntözések, sok esetben a belvízcsatomahálózat felhasználásával. A területen elhelyezkedő rendszereket befogadók szerint csoportosítottuk. A Hortobágy-főcsatornához tartozó belvízrendszerek 48. Keleti-főcsatornamenti, a 49 Hortöbágy-főcsatornamenti és a 50—51. Nyugati-főcsatornamenti belvízrendszerek. A rendszereknél a terület sík fekvése miatt az egyes rendszerek vízgyűjtője nem különül el szigorúan egymástól. Műszaki beavatkozástól függ, hogy az egyes öblözetek vizét levezető mellékcsatomá- kat melyik főgyűjtőhöz csatolják. A terület belvizei eddig a Hortobágy-főcsatomát terhelték. A Keleti-főcsatorna elkészülte után a rendszerek vizeit tározókba vezetik és amennyiben minősége megfelelő, öntözési célokra hasznosítják. Ma csak a Borsósi és a K. V-ös tározó, valamint a halastavak révén beszélhetünk tározásról. A 48-as belvízrendszer talaja jó vízgazdálk#dású lösztalaj, míg a 49—51 számú belvízrendszereklien gyakori a szik. A terület nagyobb szivattyútelepe a tiszabecsi, 5,0 m3/s kapacitással. A Tisza-menti belvízrendszerek az 52. Tiszafüredi belvízrendszer. 59. örvény—Abadi belvízrendszer. 60. Gyenda—Tiszabő belvízrendszer. 64. Szájöli belvízrendszer. 65. Cibakháza—Tiszaúg belvízrendszer. A rendszerek belvizeinek tárolására a Tiszai holtágak felhasználásával lehetőség nyűik. A belvízcsatornákat gyakran felhasználják öntözővíz vezetésére A rendszerek általában több egymástól független öblözetből állnak, amelyek közvetlen befogadója a Tisza. Fontosabb szivattyútelep Tiszaderzsnél működik 6,0 m3/s 'kapacitással. A Hortobágy—Berettyó vízgyűjtőjéhez tartoznak az 53. Ágotái belvízrendszer. 54. Hamvas—Sárréti rendszer. 55. Réhelyi rendszer. 61. Hortobágy—Berettyó jobbparti belvízrendszer. 28 OVK 217
