Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet

módja a hűlő Föld belső izzó magmájából a kéreg vastagodásával arányos mértékben, a kéreg alsó részeiben kiváló vízgőz. Ennek mennyisége nem becsülhető pontosan, azonban lehetséges, hogy résztvesz a rétegvíz utánpótlódásában.

ej A felszínalatti készlet utánpótlódási lehetőségei közül a legnagyobb vízhozamot a csapadékból történő beszivárgás biztosíthatja, ahol erre a természeti adottságok lehetőséget nyújtanak.

Az a)—ej pontokban felsorolt utánpótlódásokon kívül — melyek valamennyien a felszínalatti vízkészlet szaporodásával járnak — az egyes felszín- alatti vízfajták készlete természetesen egymás rovására is gyarapodhat (pl. mélykarsztból táplálkozó rétegvíz).

A következőkben sorravesszük hazánk területének jelentős (I), korlátozott (II) rétegvízutámpót- lódással rendelkező és rétegvízutánpótlódással gyakorlatilag nem rendelkező (III) területtípusait és jellemezzük rétegvízjárásukat.

I. A nagymennyiségben utánpótlódó vízadókat elsősorban, sőt majdnem 'kizárólag a hegységi peremeken találjuk (pl. Pécs, Komló, Várpalota, Mezőkövesd vidéke). Itt a rétegvíz utánpótlása háromféle lehet:

aj A hegységperemeken a rétegek a felszínen,, vagy a felszín közelében vannak s ott jut beléjük a helyi és a hegységről lefutó csapadék egy része (pl. Pécsett a Tortyogói vízmű területén).

b) Az utánpótlódás a mélyebben levő karsztos kőzetekből, alulról, vagy oldalról is történhet. Ez számos hegységperemen igen bővizű rétegek táplálója (pl. Komló, Liget—oroszlói és Budafa—mániái vízművek).

Az aj és b) módon utánpótlódó víztartókra jellemző, hogy rétegvizük nyomása jól követi a száraz, illetve nedves évek periódusait.

ej A rétegvizet nagy mélységből törések mentén feltörő hévíz is táplálhatja (pl. Budaipesten a Gellérthegy—lukácsfürdői ún. termális vonalon). A rétegvíz ilyen jellegű utánpótlódása a tapasztalat szerint csak addig számottevő, ameddig megfelelő fiatal, vagy megújult törésrendszer van a területen.

II. A medencék belsejében a vízutámpótlódás már általában korlátolt és — az Fa és I/b alatt tárgyalt lehetőséghez hasonlóan — többnyire csak a felső 200—450 m-re terjed.

Három lehetséges módját ismerjük:

aj A peremekről bejutott víz oldalirányú szivárgása. Ez csak felszín közeli és csak durva üledékes, törmelékes kőzetek esetén számottevő (pl. a Kisalföldön).

bj A második lehetőség a vizet adó alapkőzetből a törésiek mentén történő táplálódás. Ennek vizsgálata egyes nagy szerkezeti vonalak mentén indokolt.

ej Végül az utánpótlódás a felszínről a talajvizén keresztül szivárgó vízből is történhet. Ennek mértéke a talajvízháztartásra vonatkozó mai ismereteink szerint természetes állapotban jelentéktelen. Jelentősen más azonban a helyzet, ha a rétegvizet termelik. Ilyenkor ugyanis helyileg olyan nagy leszívás jöhet létre, hogy a talajvíz a kialakult nyomásesés miatt már lejuthat mélyebbre is.

A korlátozott utánpótlódású területeken a rétegvíz nyomása — ameddig a terület nincs túlterhelve — általában állandó, illetve változása oly kicsiny, hogy ezt az üzemben nem lehet észlelni.

III. A mélyebb rétegekben a rétegnyomás változásai következtében geológiai értelemben van ugyan migráció, ez azonban az utánpótlódás szempontjából figyelmen kívül hagyható. A rétegvíz ilyen utánpótlódás nélküli területei csak az Alföldön találhatók, ott, ahol az alaphegység nem mezozoos és a szerkezeti viszonyok sem indokolnak mélyebbről, vagy a felszínről történő után- pótlódást.

Ha az utánpótlódás nélküli területek rétegvizét termeljük, a kitermelhető készlet és a rétegnyomás is fokozatosan csökken. Ma azonban a beavatkozás folytán jelentkező rétegvízjárást és az ezzel járó készletváltozást még alig tudjuk észlelni.

2.442 Rétegvízkészletünk mennyiségi becslése

A hazai rétegvízkészlet mennyiségének, időbeni változásának, utánpótlódásának kielégítő pontosságú meghatározása jelenleg még megoldatlan, ezért egyelőre csak durva közelítéssel becsülhetjük azt. Számos elvi kérdés merül fel még akkor is, ha csupán a készlet nagyságrendi, tájékoztató meghatározására törekszünk. A mélyebb víztartók vizét a múltban ugvanis csaknem mindig a helyi vízigények kielégítésére termelték, a tudományos kutatás részére való adatszolgáltatást ilyenkor nem tartották fontosnak. Rendszeres és részletes hidrogeológiai vizsgálatok csak az 1949 óta létesült ku- takon történtek, ezek száma azonban kevés, így a becslés megbízhatósága sem elegendő. Hazánkban még mindig számos olyan jó vízadó réteg van, amelyet vízigény híján még nem tártak fel.

A rétegvízkészletet két részre oszthatjuk:

aj A sztatikus, vagyis a természetes hidrológiai körfolyamatban részt nem vevő, nem utánpótlódó készlet értéke hazánkban kb. 70 ezer ‘km3.

bj Dinamikus vízkészletnek a források formájában ismét a felszínre jutó vizet vesszük. Ezt a vizet hasznosítva a felszínalatti körforgalmat nem módosítjuk.

A vízigazdálkodási terv készítéséhez (a vízmérleg felállításához) a rétegvízkészlet hasznosítható részét kell ismernünk. Ez — az eddigi gyakorlat szerint — meghaladhatja a dinamikus készletet s így elsősorban attól függ, hogy a sztatikus készlet fogyasztását milyen mértékben engedjük meg. A 35. táblázatban a hasznosítható rétegvízkészlet értékeit a teljes dinamikus készlet és a kitermelhető sztatikus készlet egy részének összegeként kaptuk. Minthogy ez a mennyiség a természetes sztatikus készletnek csak elenyésző része, a készletfogyasztás értéke jelentéktelen. így az általunk megadott hasznosítható késztet tartós kitermelése nem jelent lényeges beavatkozást a felszínalatti vízkör- forgalomba.

Az ország területét 85 vízföldtani tájegységre bontottuk (37. ábra) és „Hasznosítható réteg- és karsztvizek” c. 1:500 00 méretarányú térkép). A tájegységek elhatárolásakor általában a fővíztartók elhelyezkedését vettük alapul, ezért a TVK egységek határaira nem lehettünk tekintettel.

A tájegységek között csak ritkán van éles határ. Ennek oka nagyobbrészt természeti (fokozatos át125