Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet

35. ábra. Vízfolyások vízhőmérsékleti viszonyai.

m

ség még a Dunán is csak hosszabb távolságon (Linz —Mohács) mutatható ki, kisebb vízfolyásainkon pedig a zavaró hatások nagyobb súlya miatt egyáltalán nem, vagy csak alig érvényesülhet.

A fenti törvényszerűségek folytán nagyobb vízfolyásaink és tavaink hőmérsékleti viszonyai 1—1 állomás adatsorával jól jellemezhetők. (Sokszor ezen adatokból még más közeli, hasonló nagyság- rendű vízfolyás viszonyaira is következtethetünk.

Az ország két fő befogadójának (Duna, Tisza) és legnagyobb tavunknak (Balaton) vízhőmérsékleti viszonyairól a 30. táblázat ad részletes tájékoztatót. A megfigyelésekbe be nem vett vizfolyásaink vízhőmérsékleti viszonyaira pedig a 35. ábra segítségével következtethetünk.

2.34 JÉGJARAS

A jégképződés akkor indul meg, ha a víz hőmérséklete tartósan 0 C fokra (pontosabban néhány tized, vagy századfokkal a nullpon'jt alá) hül le. Minthogy a felszíni vizek hőmérsékletének alakulását az időjárási tényezőkön kívül számos egyéb körülmény is befolyásolja, egymáshoz közel fekvő vízfolyások, illetve állóvizek esetében is jelentékeny különbségek lehetnek a jég megjelenésének időpontja és a jégképződé« üteme tekintetében. A felhalmozódott jég mennyiségétől és a víztér hőháztartási adottságaitól függően hasonló eltérések mutatkozhatnak a jég olvadásának ütemében és eltűnésének időpontjában is. Különösen szembetűnő különbségek tapasztalhatók a folyó- és állóvizek jégviszonyainak törvényszerűségei között:

a) A vízfolyásokon a jég az egész keresztszelvényben képződik és a felszínen úszó jégtáblákban halmozódik fel. A folyó fokozatosan áll be — a jégtáblák elakadása miatt — alulról felfelé. A jégtakarót legtöbbször a tavaszi árhullámok szakítják fel; ha ez a folyamat felülről indul — ami a Dunára jellemzőnek mondható — könnyen képződik jégtorlasz, esetleg jeges árvíz. Az egyes vízfolyások

jégviszonyai és áz egyes évek jégjárása között is jelentős különbségek lehetnek. A nagyobb vízse- besség késlelteti a jégképződést, a sima egészséges meder a, beállást, A kisebb vízfolyások korábban fagynak be és: hamarabb tisztulnak meg a jégtől, minit a nagyok. A mellékfolyók nélküli hosszabb szakaszok a jégtorlaszok miatt veszélyesek. Csapadékban szegény tél, vagy a vízfolyás alsó szakaszán kezdődő lassú enyhülés esetén a jég veszélytelen. Hosszú, hóban gazdag telet követő és felülről meginduló hirtelen melegbetörés könnyen okoz jeges árvizet; a veszély még súlyosabb, ha az árhullám kialakulása után ismét lehűlés következik.

b) A tavakon a jégképződés a felszínre korlátozódik. A beállás többnyire hamarosan követi a jég- képződés megindulását. A jégtakarót az olvadás gyengíti meg és a hullámzás töri össze. Jégtorlaszok a tavakon a szél hatására alakulhatnak ki a szélnek kitett partok mentén.

A folyók duzzasztott szakaszai a jégjárás szempontjából is átmenetet képeznek a vízfolyás és az állóvíz között.

A jég megfigyelése a vízmércéknél történik. A viszonylag kevés helyen végzett észlelések — kiegészítve a leszűrt törvényszerűségekkel — általános tájékoztatás céljából hosszabb folyószakaszra, esetleg szomszédos vízfolyásokra is jellemzők. A pillanatnyi helyzetről és a jégviszonyok várható alakulásáról kritikus időszakban légi felderítéssel lehet pontosabban tájékozódni.

Hazánk vízfolyásai főbefogadóinak (Duna és Tisza), valamint legnagyobb állóvizünk (Balaton) jég- viszonyainak szemléltetésére bemutatjuk a budapesti, a szolnoki és a siófoki jégjárási adatokat (36. ábra).

A Dunának hazánk területére eső része jégjárás szempontjából két szakaszra bontható. A jégtorlódásra veszélyes középső és alsó szakaszra és a kevésbé veszélyes ún. Felső-Dunára, A Felső-Duna nagyesésű szakaszán a jégveszélyes helyek a rossz gázlók. Mivel itt a hullámtér széles, a jégtorlódást a víz megkerülheti és jeges árvíz ritkán keletkezik. A Szap alatti szakaszon többnyire csak a Helemba szigetnél képződnek jégtorlaszok. A középső szakaszon a jégmegállásra veszélyes helyek a szigetek csúcsai és a széles, sekély mederszakaszok (Szentendrei-szigetcsúcs, Kompkötő-sziget, Szentenderi- Dunaág, Adony). A Dunának az Ipoly és Dráva közötti szakasza a jégjárás szempontjából a legveszélyesebb, ami a kedvezőtlen mederviszonyok, a hosszú, mellékfolyók nélküli szakasz, valamint a kedvezőtlen időjárási helyzet következménye. A hideg telek után jéglevonulási zavarokkal, torlasz- képződéssel mindig számolni kell. Jégtorlasz képződésre alkalmas helyek a szigetek csúcsai, a gázlós szakaszok, az árvízmeder szűkületei, az éles kanyarok (Adony, Dunaföldvár, Paks, Úszód, Fájsz, Bogyiszló, Karászi, Koppányi átvágás, Sárosparti zátony, mohácsi Cigányzátony). A sokszor katasztrofális méreteket öltő jeges árvizek belsőségeket, közlekedési vonalakat, mezőgazdasági területeket veszélyeztetnek és jelentős károkat okoznak a vízi- építményekben is.

A Tisza jégjárási viszonyai kedvezőbbek a Dunáénál. Az éles és szűk kanyarok, valamint az át110