Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
36. ábra. Jégviszonyok jellemző szelvényekben. vágások a kedvezőtlen helyek (Kisar, Tiszaadony, Dambrád, Tafctabáj, Martfű, Szajol), azonban különösebb veszélyt ezek sem jelentenek. A Balatonon főleg a szélnek kitett helyeken képződnek jégtorlaszok. Legveszélyesebb a helyzet akkor, ha a vastag acélos jég a tó hossztengelye menti szél hatására hirtelen felszakad. Ilyenkor mindkét part építményei súlyosan károsodnak. Kisebb folyóinkon, vízfolyásainkon, a jég előbb jelentkezik, mint a főbefogadóinkon, a beállási időpontok is általában korábbiak. A jég gyorsabban erősödik és a zajlást előidéző árhullámok korábban megtörik a jeget, mint a befogadókban. Itt is az egészségtelen mederviszonyok, illetve a szűk híd- nyílások lehetnek a jégtorlaszképződés okai. A belvízcsatornák műtárgyai a szűk nyílás miatt hajlamosak az eltömődésre. 2.35 HORDALÉK A különböző fizikai-földrajzi tényezők egymásra- hatása eredményeként létrejött s a vízfolyásokban megfigyelhető hordalékmozgás jelensége állandónak tekinthető, bár helyenként és időnként mind mennyiségileg, mind minőségileg változik. A hordái ékvándor lás alapjában véve három szakaszból áll: ezek a hordalék termelése, mozgása és lerakódása. A hordalékvándorlás mindhárom fázisában a vízfolyás sebessége, továbbá a hordalék szemcse és a medret alkotó anyag mértékadó szemátmérője határozza meg a hordalékvándorlás jellemző értékeit. A vízfolyások felső szakaszát a nagy esés és a nagy sebesség jellemzi s ennek, továbbá a medret alkotó kőzeteknek megfelelően a hordalék túlnyomó része kavics., mely görgetve mozog. Mivel ezeken a szakaszokon a vízfolyás sebessége jelentősen felülmúlja a hordalék megmozgatásához szükséges kritikus értéket, a meder állandóan mélyül, bevágódik. A folyók középső szakaszát jellemző kisebb sebességek mellett a meder mélyülése fokozatosan megszűnik. Ugyanakkor a fenti szakaszról elsod- rott kavics lerakódik, illetve a víz munkája következtében elaprózódik, s mint lebegtetett hordalék mozog tovább. A vízfolyások alsó szakaszán a sebesség további csökkenése következtében a mozgásban lévő hordalékszemcsék mindinkább finomodnak, a durva, majd a finomabb homokszemcsék lerakódnak. A fent leírtakból következik, hogy a görgetett és lebegtetett hordalék aránya a vízfolyás irányában haladva fokozatosan eltolódik a lebegtetett hordalék javára. Az elmondottak a vízfolyásokat általában jellemzik, ami nem zárja ki, hogy az egyes folyószakaszokon a helyi viszonyok (mederanyag, mederalakulás, sebesség) változásának megfelelően az általános törvényszerűségektől eltérő hordalékviszonyok legyenek. 111
