Virrasztó, 1975 (4. évfolyam, 3. szám)

1975-01-01 / 3. szám

kell felépülnie. A jelenlegi rendszer az abortusz révén tömeges öngyilkosság felé viszi Magyarország népét. Ezzel a rendszerrel szemben minden értelmes magyar egy szabad Magyarországot remél; közéjük akarok tartozni én is.

K.: A Vatikán keleti politikájára vonatkozó kérdésekre a következőket mondotta:

V.: A magyar nemzetnek, a középeurópai népeknek elemi és jogos vallási, nemzeti, gazdasági, művelődési jogait ez a politika nem biztosítja. Nem az Egyház, hanem a Vatikán politikájáról van itt szó.

K.: Mi Eminenciád jelenlegi helyzete a magyar hierarchiában?

V.: Helyzetemet meghatározza a február 5-iki vatikáni döntés. A jelenlegi békepapi püspöki konferenciával és az idegen uralmat szolgamódra kiszolgáló békepapokkal nem vállalhatok közösséget.

K.: Mi a státusa Eminenciádnak VI. Pál pápa szempontjából? r V.: Az én viszonyom a Szentatyához ugyanolyan, mint minden egyházához hű katolikusnak.

K.: Közölte-e VI. Pál pápa Eminenciáddal, hogy miért mozdította el érseki állásából?

V.:Hosszabb levélváltás volt Őszentsége és énközöttem. Minden egyes levelére válaszoltam kellő tisztelettel és a Szentatya leveleiben dicsérte az én érdemeimet. A magam részéről én bejelentettem, hogy nem mondhatok le állásomról a magyar egyház helyzete miatt, amit nem hagyhatok cserben. Másodszor, a magyar nemzet miatt nem mondhatok le. Nekem közjogi és egyházi kötelességem nemzetem védelme. Harmadszor, nem mondhatok le épp emlékirataim miatt, az igazságra szükség van. Nem mondhatok le az öt világrészben elszéledt magyar száműzöttek miatt sem.

K.: Közölte-e a Pápa, hogy miért kell lemondania?

V.: A Szentatya azt hozta fel, hogy negyedszázad óta Esztergom árván áll és saját főpásztort kell neki adni, aki otthon van. Én azt válaszoltam erre: Amíg szabad voltam, teljesítettem kötelességemet teljes mérvben. Hogy elfogtak, az épp azért történt, mert velem nem tudták megcsinálni, amit később megcsináltak. Az esztergomi főegyházmegye már árva volt 1948. december 26-ika óta, amikor engem lefogtak. Ennek az árvaságnak nem én vagyok az oka. Amikor mondták, hogy kimehetek külföldre és nem lesz semmi fegyházítélet, én kérem, nem mentem el, én helytálltam a posztomon. Nem énbennem van a hiba, hanem abban a rendszerben, amely az egyházat úgy kezeli, ahogy engem kezelt.

K.: Mikor kezdett hozzá emlékiratainak megírásához?

V.: Már a fegyházban elkezdtem. De mindig újra kellett kezdenem, mert mindig elkobozták. 1949-től kezdve a legutóbbi napokig írtam. Az első kötetet ezekben a napokban fejeztem be.

764