Virrasztó, 1975 (4. évfolyam, 3. szám)

1975-01-01 / 3. szám

K.: A könyv a bebörtönzésről is fog beszélni?

V.: Emlékirataimban részletesen fogok foglalkozni ezzel a kérdéssel.

K.: Lesz-e majd szó a Vatikánhoz való viszonyáról?

V.: Hazám elhagyása utáni eseményeket, mint tényeket, egy fejezetben. felsorolom. A Vatikánhoz való viszonyomat meghatározza az 1974. február 7-iki sajtóközlemény hat pontja. Ezek cáfolatlanul maradtak. Ezek a pontok megokolják, miért nem mondhattam le állásomról. Róma az esztergomi érseki széket üresnek nyílvánította lemondásom nélkül.

K.: Volt-e politikai célja az emlékiratok megírásának?

V.: Az emlékiratok célja kizárólag az igazság keresése. Negyedszázad óta, miközben némaságra voltam kényszerítve, annyi valótlanság, rágalom ért, hogy életem végén — talán utóljára — nekem is szabad megszólalnom. Az Egyház bíborosai sincsenek kivéve a jogos önvédelem lehetőségéből. Ezért válaszolam, ezért kellett vállalnom hazám, nemzetem és egyházam érdekében. De természetesen a magam igazának védelmében is.

K.: Rómában olvasták-e az első kötetet?

V. Igen. A Vatikán olvasta az emlékiratok első kötetét. Beküldtem. Legfelső hely hálásan megköszönte, hogy részesévé tettem az én sorsom ismeretének. Megrendítette őt, amiben nekem részem volt. Semmi hibát sem hozott fel a könyv ellen. Még hozzáteszem azt, hogy csak aggályok jelentkeztek a mai időkben való megjelenéssel szemben, mert engem támadások fognak érni. Másodszor, mert az Egyházzal szemben is visszaütés fog jönni. Azt válaszoltam, én már beleszoktam a támadásokba és ütésekbe. Eggyel több vagy kevesebb, igazán nem jelent semmit. Ami az Egyházat illeti, amikor fogoly voltam és nem voltam Esztergomban, akkor is ütötték az Egyházat. Amikor lecsuktak, nem tudtam semmit sem mondani a rendszer ellen és mégis támadták tovább az Egyházat. Épp 1949 és 1952 között voltak a leggyalázatosabb egyházi tiprások. Ez volt a válaszom.

K.: Ismeri-e Reinhard Raffalt «Wohin steuert der Vatikan» (Hová kormányoz a Vatikán?) című könyvét

V.: Ismerem az említett könyvet. Nekem nincs reményem abban, hogy bármilyen engedékenységgel az istentelenségtől és embertelenségtől valami jót kaphatunk. Időről-időre egyre rosszabb lett a helyzet. Egy negyedszázadból lehet következtetést vonni.

K.: Mi hajtja Eminenciádat?

V.: A köteleségtudat. Ez adja nekem az erőt, amíg Isten éltet. Az emberiség meg van rontva jelentős mérvben. A pogány-missziók meggyöngültek, önző lett a világ, önző lett a család, nem elegendő azoknak a száma, akik vállalják a hivatást az oltár és a szerzetes

765