Virrasztó, 1975 (4. évfolyam, 3. szám)

1975-01-01 / 3. szám

«Az egymásra következő két háború mérhetetlen pusztításai arra engednek következtetni, hogy Európát valóban saját bűnei verik. S nyomhatja Európa lelkiismeretét a mi nemzetünk sorsa is. Nemzetünket a múlt háború után négy országra osztották szét. Sok szenvedés, amit ennek a népnek azóta magára kellett vennie, ennek a hatalmi intézkedésnek a következménye. Tudjuk, hogy a népek nagy családjával szemben elhanyagolható, sőt, elpusztítható mennyiség vagyunk, de a kis népek nagy szövetségese a megsértett erkölcsi rend és ez bosszút állhat értünk is.

Szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kívánunk élni, mert ehhez Isten adta jogunk van. Kicsiny nép vagyunk, de kicsinységünk ellenére is a tartós békére vágyakozunk és az új rend felépítésére készülő népek családjának hasznos tagjai kívánunk lenni. A múltkori békeszerzésnél az önrendelkezés jogán számos népnek tették lehetővé, hogy faj testvéreivel együtt és egy államban éljen; tőlünk akkor ezt a jogot megtagadták. Igazságunk tudatában és a változatlan természeti és isteni törvények alapján kérjük azokat, akiknek fölöttünk hatalma van — minden hatalom onnan felülről adatott — ne feszítsék népünket újabb ítélettel a régi keresztre. — Ez azonban nem politika. Itt az életünkről van szó. S az emberi élethez az Istentől nyertünk jogot. Az önmagunk becsülete és a jövő nemzedékek sorsáért reánk háruló felelősség követeli, hogy jogaink védelmében tiltakozzunk egy igazságtalan ítélet kimondása és végrehajtása ellen.» 11

Mindszenty bíboroson és rajta kívül ki merte ezt még kimondani?

Akiknek akkor ez lett volna hivatalból a kötelességünk, gyáván meghunyászkodtak, fejet bólintottak és itt, az emigrációban, mint hős mártírok, maguknak hazudják a két főpap érdemeit; közben pedig hitvány dollárokért — szabad földön és nem 1946-ban Csíksomlyón — tovább alkudoztak, egyezkedtek és bocsájtották áruba a magyarságnak nemcsak a jelenét, hanem a jövőjét is!

«Az erdélyi románság számbeli többségére és 27 éves birtoklásra hivatkozva, igényt tart Erdély egész területére. A magyarság a maga igényét jelenleg számbeli többséggel nem indokolhatja (mert elvérzett a török—tatár elleni küzdelemben), de felhozhat ugyanilyen értékű gazdasági és politikai érveket, amelyeket a történelem is támogat. A románság Erdélyből nem akar eltávozni; természetesen nem akarja ezt elhagyni az 1000 év óta itt lakó és Erdély kultúráját megalapozó magyarság sem. *

" 1946-ban Csíksomlyón a békekötés előtt mondott beszédéből.

773