Virrasztó, 1975 (4. évfolyam, 3. szám)

1975-01-01 / 3. szám

Az autonóm vagy független ERDÉLY sem oldaná meg a vitát. Ma, a nagy politikai egységek kialakulásának idején, az ily kis egységek sokáig nem tudnának ellenállni az erősebb szomszéd vonzásának. Az erdélyi románság nevelése folytán — a magyar fennhatóság alá nem kívánkozik. A magyar nemzettestből erőszakosan kiszakított erdélyi magyarságot pedig kisebbségi élete győzte meg arról, hogy román fennhatóság alatt sem egyedeiben, sem mint nemzetiség nem élhet szabad emberhez méltó életet.» 12

*

A «lovag király», SZENT LÁSZLÓ, a «táltos király», IV. BÉLA és a «törökverő» HUNYADI JÁNOS legendás földjén újra vért izzadnak a székely fenyők, s magyar jajtól hangosak az erdélyi havasok. Az esztenákon, a falusi viskókban és a városi házakban pedig új legendák születnek és ezeknek a legendáknak a némaságra ítélt, aranymisés MÁRTON ÁRON, a vértanú székely püspök, a hőse. Csillagfényes éjszakákon árva magyar-székely vérei őt, az új Csaba királyfit, várják a Hadak Utján feltűnni, hogy megváltsa őket szenvedésüktől.

Addig pedig ránk, szabad földön élő magyarokra vár a roppant feladat, hogy az ő szellemében küzdjünk minden rendelkezésre álló eszközzel Erdély és a pusztulásra ítélt magyar—székely népének felszabadításáért.

Befejezésül a némaságra kárhoztatott, 78 éves, aranymisés püspök, MÁRTON ÁRON helyett szóljon MINDSZENTY JÓZSEF bíboros, Magyarország hercegprímása:

«Minden magyarnak az a kötelessége, hogy igenis, álljuk a harcot mindhalálig, és ellenségeinknek ne tegyük meg azt a szívességet, hogy félig-meddig oda állunk oldaluk mellé.» 13

Csíkménasági

1! 1946-ban Groza Péter román miniszterelnökhöz intézett emlékiratából. u Mindszenty bíborosnak 1974. június 9-én San Franciskoban, a Független Magyar Református Egyház székházában mondott beszédéből.

774