Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)

1974-07-01 / 2. szám

híd járói távozni ilyen körülmények között, nem volt elfogadható számukra. Visszatérve Teleki öngyilkosságának a problémájára, talán nem lehetetlen, hogy az orosz—jugoszláv szerződés küszöbön álló meg­kötésének a híre volt az a végső lökés, amely előidézte a tragédiát. Amíg csak a német és az angolszász erők között kellett egyen­súlyozni, amíg számolni lehetett a politikailag rugalmas és kifino­mult angol diplomáciával, addig a Teleki-féle — erdélyi tradíciókon alapuló — politikának volt is alapja. Az orosz erők megjelenése a színen azonban nemcsak a trianoni Magyarország esetleges vissza­állításának a veszélyét jelentette, de a nemzet szuverénitásának az elvesztését és a szláv szolgaságba süllyedő ország nemzethalálának a vízióját is felvetette. Mindamellett döntő bizonyítékok hiányában Teleki öngyilkossá­gának politikai jellegét nem látjuk bizonyítottnak. Az ú.n. Teleki-féle búcsúlevelekben szerződésszegésről, gyávaság­ról, gazemberekkel való szövetségről, hullarablásról van szó és mindezzel állítólag önmagát is vádolja mint hitszegőt és bűnöst. Mindez szöges ellentétben áll azzal a politikával, amit Teleki javas­latára az ország elfogadott és amelyet később Teleki szellemében Bárdossy végrehajtott. A jugoszláviai eseménysorozatban Magyar­­ország nem kötött katonai szövetséget Jugoszlávia ellen, nem szegte meg szerződését és kínos igyekezettel — eltűrve minden provoká­ciót — csak minimális követeléseit érvényesítette Jugoszlávia fel­bomlása után. A «hullarablás» kifejezés pedig különösen csak a hordópolitika nívóján mozgó propaganda-frázis. Csehszlovákia és Románia is «hullarabló» volt ebben az értelemben az első világ­háború után, amikor ezeréves magyar birtokláson alapuló területe­ket szállt meg. De 20 évvel később Magyarország ezeréves jogán nyílván visszacsatolhatta ezeket a területeket anélkül, hogy a hulla­rablás vádja illesse. A magyar revíziós igények tudós professzora nyílván nem tehetett ilyen kijelentést anélkül, hogy ne álljon át ellenfeleink táborába. Az «elveszett» búcsúlevelek egyébként csak egyes Nyugatra távo­zott diplomaták nyilatkozataiban öltöttek formát. Vannak adatok arra is, hogy Teleki halálának politikai beállítása valóban csak legendát akart támasztani és a háborús felelősség kérdését kívánta elszigetelni és korlátozni. Ghyczy Jenő és Szentmiklóssy Andor volt ennek a propagandának az irányítója és a jugoszláviai esemé­nyekkel kapcsolatosan úgy állította be Nyugat felé a történeteket, hogy azokért a katonák Werth-csoportja felelős és ezt Teleki ön­­gyilkosságával vélték alátámasztani. Mi lehetett mégis a búcsúlevelek különböző változatú szövegében foglalt állítások alapja, hiszen a rágalmazás és ráfogásban is mindig van valami igazság? 718

Next

/
Thumbnails
Contents