Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)
1974-07-01 / 2. szám
A magunk részéről nem tartjuk valószínűnek, hogy a szanatóriumi látogatás este 9 óra után lett volna. Tekintettel a kórházi rendre és a beteg állapotára, valószínűnek látszik, hogy a szanatóriumi látogatás este 6 óra tájban történt. A telefonjelentés pedig származhatott a külügyminisztertől, aki röviden jelenthette a londoni távirat hírét. Ezek után mehetett át a külügyminisztériumba, ahol Bárdossyval megvitathatták annak jelentőségét. «Mindent megtettem, amit lehetett, többet nem tehettem...» — volt reakciójának a lényege, — Ullein-Reviczky Antal szerint. A külügyminisztériumból este 8 óra tájban ment át a Bazilikába, a cserkésztisztek évi lelkigyakorlatára. A gyónást és az áldozást reggelre akarta halasztani, de Witz atya javaslatára meggyónt, hogy reggel ne kelljen korán felkelnie. Vacsora után visszatérve a miniszterelnökségre, kiszállt kocsijából és egy rávárakozóval sétált egy ideig a bástyán. Kovács Imre szerint Németh Kálmán csángó plébános volt a látogató, akivel híveinek problémáiról beszélgetett. Visszavonulása előtt még titkárnőjével is kapcsolatot keresett. Nincs adatunk arra, hogy különös felindulást mutatott volna, bár levert lelkiállapotát általában hangsúlyozzák a kortársak. Churchill emlékirataiban azt a verziót fogadja el, hogy ez este tudta volna meg, hogy a háta mögött Wert vezérkari főnök megegyezést kötött volna a németekkel és ezzel Teleki akarata ellenére elkerülhetetlenné vált volna beavatkozásunk a háborúba. Ennek a magyarázatnak nincsen alapja. Werth kétségtelenül a közvetlen és azonnali katonai akció híve volt. Mint Németország szövetségese kívánt résztvenni a Jugoszlávia elleni háborúban, de amint tudjuk, javaslatát a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács elvetette és Werth a döntést tudomásul véve, híven ragaszkodott az utasításokhoz. A végső német csapatmozdulatok Magyarország területén már április 2-án folyamatban voltak és ebben az időpontban semmiféle drámai esemény nem történt. Ekkor érkeztek ugyan az első hírek, hogy a szerbek bizonyos intézkedéseket foganatosítanak a magyar kisebbség ellen. Nyílván az atrocitások hírére tehette Teleki azt a kijelentését, hogy ez valószínűleg csak a német támadást alátámasztani kívánó propaganda. Teleki álláspontját a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács el is fogadta és úgy döntöttek, hogy Magyarország ezeket az atrocitásokat — amelyeknek igaz volta később beigazolódott — nem tekinti casus belli-nek. Ezt bizonyítja az is, hogy még az ápr. 8—10 közötti szerb légitámadásokat is eltűrte az ország, csak hogy az április 12-én megkezdett bevonulás nem háborús jellegét kidomborítsa. Itt kell pár szót szólanunk arról is, hogy a jugoszláv—magyar barátsági szerződés — elég fellengzős módon — örök békéről beszél. Jogilag természetesen ennek jelentősége nincsen. Az országgyűlés 716
