Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)

1974-07-01 / 2. szám

meg Magyarország keretében, míg a kárpátaljai munkácsi (Ungvár székhellyel), valamint a felvidéki eperjesi püspökségek Csehszlovákia, míg a horvát-szlavonországi körösi görög katolikus püspökség Jugoszlávia alárendeltségébe került.

Így az amerikai magyar görög katolikusoknak a pittsburghi exarchátus joghatáskörébe való utalása nemhogy nem volt sérelmes a magyarság számára, hanem éppen ellenkezőleg, magyar érdekeket szolgált. Ezt még az a körülmény is alátámasztotta, hogy XI. Pius pápa 1924-ben a pittsburghi exarchátus élére Takács Bazil személyében magyar egyházfőt állított, aki egyházmegyéjének mind a négy nemzetiségét a szentistváni hagyományok szellemében harmonikus egységbe fogta össze. Elsősorban a magyar és rutén együttműködés helyreállítása annál nagyobb érdeme volt Takács püspöknek, mert az első világháború végső szakaszában Masaryk Tamás prágai egyetemi tanárnak, a pánszlávizmus apostolának, Csehszlovákia későbbi elnökének sikerült megnyergelnie az amerikai rutén papságot Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolása gondolata érdekében s így a párizsi békekonferencián a cseh delegáció az amerikai rutén görög katolikus egyházközségeknek ilyen értelemben hozott határozatait használta fel a hazai rutén nép önrendelkezési joga kijátszására3.

Takács püspöknek e magyar—rutén együttműködés helyreállítására irányuló egyházpolitikáját lényegesen megkönnyítette az a körülmény, hogy a prágai kormány Kárpátaljának Csehszlovákiához való átcsatolását követően nem adta meg a ruténeknek a beígért önkormányzatot4; a Lengyelországból Csehszlovákiába menekült ukrán emigránsoknak Kárpátalja közigazgatásában és közoktatásában való elhelyezésével mgnyitotta az utat a nagyukrán propaganda előtt; másrészt a Jugoszláviába menekült ortodox orosz papoknak Kárpátaljára való meghívásával a kárpátaljai görög katolikus egyház ellen orosz ortodox vonalon is támadást intézett5. Ugyanakkor, mint akikre már nincs többé szüksége, teljesen sorsára hagyta az amerikai ruténséget.

*

A helyzet azonban gyökeresen megváltozott a második világháború után. Benes 1943-as moszkvai ígéretét beváltva, 1945 júniusában Kárpátalját átadta a Szovjetuniónak, amely azt mint «Kárpátokon

3 «The American Ruthenians’ Struggle for Autonomy and the Ruthenian Autonomy as a Czech Bargain.» Katolikus Magyarok Vasárnapja (KM Vas.) —1959.7.8.

* Michael Yuhász: «Wilson’s Principles in Czechoslovak Praktice» 1929.

5 Pazuhanics-Páncélos Mihály: «Ruszin emlékirat. — Kárpátalja a pánszláv törekvések középpontjában.»

Nyugati Magyarság, 5., 5. sz. (1953. szept.-október), 411.—444. oldal.

738