Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)

1974-07-01 / 2. szám

túli tartományt» Szovjet-Ukrajnába kebelezte be. A második világháború során a németekkel együttműködött, majd a háború végső fázisában Nyugatra menekült ukránság a nagyukrán gondolat győzelmeként üdvözölte Kárpátaljának Ukrajnához való átcsatolását s Kárpátalja területét a jövendő független Ukrajna számára is meg kívánja tartani. Ennek megfelelően az emigrációs ukránság is tagadja a ruténség külön népi jellegét s a Kárpátalján folyó erőszakos ukránosítással egyidejűleg Amerika földjén is megkezdte a ruténség ukránosítására irányuló propagandáját. A mohó ukrán nacionalizmus még a nyírségi magyar és felvidéki szlovák görög katolikusok lakta területekre is kiterjesztette igényét, mint «elmagyarosított», illetve «elszlovákosított» «ukránok»-ra6.

Ugyanakkor a 2—3 milliós galíciai ukránság emigrációban élő görög katolikus papsága Rómában erős bázist épített ki magának s Ukrajna függetlensége esetére 60 miihó új hívő kilátásba helyezésével magát a Vatikánt is megnyerte a maga nagyukrán törekvései számára. A Vatikán támogatásával a szabad világon szétszórt ukránság lelki gondozására s egyben az ukrán politikai törekvések propagálására az ukrán görög katolikus egyház létszámához képest túlméretezett szervezetet épített ki magának. Szerte a világon így egymás után alakultak meg a helyi egyházszervezetből kiemelt ukrán görög katolikus exarchátusok, míg az Egyesült Államokban és Kanadában — ahol az ukránság legnagyobb számmal él — a már meglévő egyházkereteket érsekséggé szervezték át s ezek alá új püspökségeket állítottak fel.7

Így az Egyesült Államokban XII. Pius pápa 1958.7.10-én emelte érseki rangra a philadelphiai exarchátust s szervezte át püspökséggé az 1956 júliusa óta fennálló stamfordi exarchátust. 1961.8.14-én

“ Az ukrán emigrációnak Kárpátaljára emelt igényéről, mely végeredményben v. Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredesnek, a Magyar Szabadságmozgalom vezetőjének az ukrán vezetés alatt álló ABN (Antibolsevista Nemzetek Blokkja) -bői való kiváláshoz vezetett, Csíkménasági írt kitűnő összefoglalást a KMU 1969.11.14-i, illetve a VIRRASZTÓ I. évf. 1. számában. Ebben az idevágó irodalmat is megadja.

A felvidéki görög-katolikusokra emelt igényre jellemző, hogy amikor az 1968- as «prágai tavasz» idején szabadlábra helyezett Hopko eperjesi g.k. püspök 1968 decemberében Rómában Slipyj bíborost is felkereste, az Ukranian Bulletin (1969.jan.) róla, mint az ukrán g.k. egyház püspökéről emlékezett meg.

Az ukrán g.k. egyház még a délvidéki és szlavóniai rutének felé is kinyújtotta csápjait. Erre nézve lásd 11. c) 2. utalást.

7 Az Egyesült Államokon és Kanadán kívül még Ausztráliában (Melburn), Brazíliában (Curitiba), Angliában (London), Franciaországban (Párizs) és Németországban (München) létesültek ukrán görög-katolikus exarchátusok. Rómában J. Slipyj bíboroson kívül még egy ukrán érsek él: J. Bucko, aki a vatikáni ukrán szeminárium vezetője.

(Encyclopedia Britannica, 1971-es kiadás, 19. kötet, 471. oldal.)

739