Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)
1974-07-01 / 2. szám
Éppen ezért mi sem jellemzőbb erre a ravasz, minden hájjal megkent balkáni diktátorra, hogy most, amikor az oroszok által régóta erőltetett és a Nixon-Brezsnyev találkozó folytán Amerika által is támogatott európai statusquo belátható időre való rögzítése rövidesen várható, római látogatása során maga tagadta meg a dákó-román elméletet. Tette ezt pedig azért, mert fél, hogy a dákó-román elmélettel izzásig hevített román nacionalizmus a kétmilliónyi romániai magyarban is felébreszti a nemzeti érzést és öntudatot. És ezzel eljutottunk a magyar kérdéshez, ami számunkra egyedül fontos. Kétségtelen, hogy Ceausescu uralomrajutása óta lényeges «enyhülés» állt be a magyarok nyílt üldözésében, fizikai irtásában, mert jól tudja, hogy Románia nagyarányú iparosítása a románoknál jóval magasabb kultúrájú, szakképzettségű és születésüknél fogva intelligensebb magyarok nélkül nem valósíható meg. Ez azonban egy pillanatig sem jelenti azt, hogy Ceausescu ezzel feladta volna a balkáni román sovinizmus végső célját: az erdélyi magyarok kiirtását és Erdély teljes elrománosítását. Sőt! Csak módszert változtatott. Az eddigi brutális, fizikai irtás helyett az erdélyi magyar tömbök tervszerű fellazítását, szétszórását vezette be, ami máris sokkal humánusabbnak, célravezetőbbnek és eredményesebbnek bizonyult. És ehhez az ördögi tervhez Románia nyugati segítséggel történő iparosítása adja a lehetőséget, mert amíg az iparosítás címén az erdélyi magyar értelmiséget és szakmunkásokat a Regátba kényszerítik áttelepülni, addig helyükbe tízszer annyi regáti románt telepítenek be Erdélybe. (Lásd «Metamorphosis Transylvaniae» c. értekezésemet a Kanadai Magyar Újság 1972. nov. 10-i és a VIRRASZTÓ III./4. számában.) Ha rövidesen nem történik gyökeres változás, Erdély és az erdélyi magyarság sorsa megpecsételődött. Szerencsére, a történelem tanúsága szerint a diktátorok uralma sohasem volt örökéletű és mindig akkor buktak el, mikor a csúcsponton voltak. Ez alól Ceausescu sem kivétel, még akkor sem, ha jelenleg még csak 57 éves. Az erdélyi magyar tömbök fellazításával, szétszórásával és Erdély ily nagyarányú, erőszakos elrománosításával azonban máris örökre beírta nevét a magyarság történelmének gyászlapjaira a románok átlal «vitéz»-nek tisztelt, magyarirtó Mihály, oláh vajda (1601—03), Hora-Kloska (1774.) Avram Jancu (1848/49.) és a Maniu-gárdisták (1944.) neve mellé. Hogy aztán sikerül-e neki befejezni Erdély teljes elrománosítását és az erdélyi magyarok szétszórását, megsemmisítését, azt a jövő fogja megmutatni... Tito rövidesen várható halála máris sötét árnyékként nehezedik Romániára. CSIKMÉNASÁGI 734
