Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)
1974-07-01 / 2. szám
AMITŐL FÉLTÜNK — BEKÖVETKEZETT Amikor hírül vettem, hogy a Pápa «megfosztotta» MINDSZENTY bíborost esztergomi érseki székétől és prímási tisztségétől azért, hogy megjavítsa a magyar kommunista rendszer és az Egyház közti viszonyt, Mikes Kelemennek az a mondata jutott eszembe, amit a nagy fejedelem, Rákóczi halálakor elsőnek vetett papírra: «Amitől féltünk, bekövetkezett... Akik láttuk 1971-ben a televízión a Pápa álszenteskedő szívélyességét, ölelését és csókját, mindnyájunkban felvetődött — ha akkor nem is mertük kimondani —, hogy ezzel a «júdáscsókkal» megpecsételődött MINDSZENTY bíboros sorsa. És valóban, VI. Pál pápa 1974. február 5-én az élő mártír MINDSZENTY JÓZSEF bíborost, Esztergom érsekét, Magyaroszág prímását minden egyházi jogkörétől és tisztségétől megfosztotta. Mert a Vatikán jelenlegi urai képtelenek voltak tovább elviselni korunk legnagyobb egyházi férfiának szellemi és erkölcsi fölényét, rendíthetetlen helytállását és mert a Vatikáni Zsinat óta eluralgó judeo-krisztianista szellemiségből fakadó, az isentelen pánszláv—bolsevista rendszerekkel alkudozó, a kereszténység jövőjét súlyosan veszélyeztető politikájuknak útjában állt. De útjában volt a puszta hatalmon való maradásért minden áldozatra, megalkuvásra és árulásra kész, szabadkőműves nixoni-kissingeri politikának is, és így nem kétséges, hogy Casaroli és Kissinger egy húron pendülnek és egyaránt felelősek MINDSZENTY bíborosnak az országból való kikényszerítéséért és jelenlegi félreállításáért. A Pápa MINDSZENTY bíboros félreállításával egy tollvonással értelmetlenné, céltalanná tette azoknak a százezreknek az istentelen pánszláv-bolsevizmussal szembeni hősi helytállását, akik őskeresztényekhez hasonlóan önként vállaltak Istenért, hitükért, egyházukért még vértanúságot is és ugyanakkor a szentéletű XII. Pius által kiközösített «béke papok» rehabilitálásával, püspökké szentelésével erkölcsi piedesztálra emelte a hit- és esküszegést, árulást és a sátánnal való cimborálást. A magyar népet pedig, amelyik az Egyház leghűségesebb fia volt, és amelyik ezer éven keresztül saját testével védte a nyugati keresztény kultúrát, ezzel az intézkedésével — akárcsak 1956-ban a szabadkőműves Eisenhover — teljesen kiszolgáltatta az istentelen pánszláv-bolsevizmusnak és a magyarságot az oroszoknál is kérlelhetetlenebből és kegyetlenebből irtó, hataloméhes, szomszédos kis népeknek. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a magyarság még sohasem állt olyan egységesen mártír bíborosa mögött, mint ebben a nehéz órában és az elkövetkezendő nehéz időkben. 711
