Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)

1974-07-01 / 2. szám

szembe kell fordítani múltjával, vagy tán még célszerűbb elfeledtetni vele azt.

S a nemzeti közösségtudat kivágott fája helyén, a gondos kertészek munkája nyomán ott szürkül máris a csoporttudat mindenki más felé gyanakvást fordító tüskebokra, melynek satnya leveleire, mint cementpor, fullasztón és sápadtan ráül az osztályharc korlátoltsága. Ugyanakkor elesettre nyomorítaná a propaganda-gépezet a nemzeti erkölcsöt, a nemzetről nagylelkűen levévén minden felelősséget leeendő, de csak leendő tetteiért. «Kis ország vagyunk, mi nem határozunk ...» — verődnek vissza már belülről a betáplált mondatok, melyek úgy kondicionálják akaratunkat, mint Huxlex «Szép új világa»-a csecsemőinek agyát a kaszt-tudat tréningek. Feloldani a nemzet akaratát, ellenállóképességét, s a történelem összefüggésből kitépett tényeit s az utóbbi évtizedek valóságát ellebbentve a kábult értelem előtt, meggyőzni a népet, hogy mint a kis, középeurópai, sőt balkáni népek egyike, akár csak azok, ő sem tud egyedül megmaradni, s szüksége van egy nagyhatalom óvó szárnyaira.

De a tehetetlenség érzetével beoltott nemzet, múltjáért, mint úgymond Európa legsötétebb nemzetiségi elnyomója, a kis, középeurópai, sőt balkáni népek durva rabságban tartója, ugyanakkor meakulpázásra kényszeríttetik.

Azonban a széthányt tények felkutatják önmaguk természetes összefüggéseit a tudat előhívó-oldatában is. A Nap újat fordult a hatvanas évek végétől, s a következő évtized kezdetére fél keblet borító, hatalmas nemzetiszínű szalagokkal kokárdázta fel a Március 15.-ék tavaszváró magyar ifjúságát, s a vágyott tavasz igézete hívta a fiatalokat immár két évben is, 1972-ben, s 73-ban az utcára, a gumibotok elé, a börtönt is vállalva. Egy nemzet ébredő, s meg nem tört generációjának mozdulatai voltak ezek. A többi «szocialista ország»-hoz viszonyított magasabb életszínvonal és a szabadabb légkörben megizmosodott kultúra az új nemzedéket rádöbbentették szunnyadó képességeire, s a gazdasági felnövekedés, nyugtalan szellemi önmegfogalmazás igény mozgásra, tevékenységre, önmegvalósításra ösztönzött. S a végre elérhetőnek látszott politikai, gazdasági sé szellemi szabadságra vágyó fiatalság már első lépéseivel beleütközött üvegcellája — ha nem is látható —, de érezhetően kemény falaiba. Avantgardisztikus művészeti vállalkozások, sokszor velük együtt megjelenő politikai megnyilatkozások, folyóirat kezdeményezések mind, vagy majdnem mind szétporladtak a rend bürokráciájának szikláin. S aztán a gazdasági gépezet meglendült karjai is csikorogva el-elakadtak. Nem tisztították le róluk az elmúlt évtizedek rozsdáját, nem pótolták, nem pótolhatták a trianoni katasztrófával elveszített hiányzó alkatrészeket sem.

727