Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
nyílván elfelejtkeznek arról, hogy ők tízezreket öltek meg, s ezreket ítéltek el a második világháború után, mert nem tagadták meg a megszállók, vagy az akkori helyi kormányzatok rendelkezéseinek végrehajtását.) (DFT-Hírszolgálat, 1972. október 29.) A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS LEVELE A BONNI KÜLÜGYMINISZTÉRIUMHOZ Mint ismeretes, Brandt szociáldemokrata kormánya, a moszkvai és varsói szerződések ratifikálása után, most Prágával is hasonló megállapodásra kíván jutni. E tárgyalások középpontjában az 1938- as müncheni szerződés semmisnek való nyilvánítása áll, holott azt annakidején Németország és Csehszlovákia mellett Franciaország és Anglia is, mint jogérvényes nemzetközi szerződést ismerte el. — Bennünket, magyarokat is közelről érint a kérdés, hisz a müncheni szerződés Csehszlovákiát arra kötelezte, hogy Magyaroszággal is lépjen közvetlen tárgyalásba a felvidéki magyarság kérdésével kapcsolatban; a négy nagyhatalom egyben kilátásba helyezte, hogy ha e közvetlen tárgyalások nem vezetnének eredményre, akkor újból összeülnek, hogy a szudétanémet kérdéshez hasonlóan maguk döntsenek e kérdésben. Miután feltehető, hogy Brandt kormánya Prágával szemben is kész feladni Németország jogos igényeit s így a müncheni szerződést is semmisnek nyilvánítani, csak örömmel üdvözölhetjük a Szlovák Nemzeti Tanács lépését, mely a jelenlegi csehszlovák kormány és államegység elismerésével szemben tiltakozását jelentette be a bonni külügyminisztériumban. Az alábbiakban szószerint közöljük a Szlovák Nemzeti Tanács levelét: «Igen tisztelt Uraink! Értesüléseink szerint a német szövetségi kormánynak az a szándéka, hogy elismerje a Csehszlovák államot.Ezzel kapcsolatban szeretnénk rámutatni néhány olyan kérdésre, melyeket Csehszlovákia elismerésének óhajtásakor figyelembe kell venni. A szlovák nép a csehszlovák állam másodszori életrehívását mindig ellenezte, de nem volt rá lehetősége, hogy szabadon dönthessen az állam jövőjéről. A külföldön felállított csehszlovák kormány közvetlenül az orosz front mögött és szovjet katonai felügyelet alatt Kelet-Szlovákiában nemzeti bizottságokat alapított s ezeket közigazgatási szervként működtette. Ily körülmények között a szlovák nép a második világháború után nem tudta szabadon kinyilvánítani akaratát. A külföldön élő szlovákok szintén ellenállást tanúsítottak a cseh politika ellen. Így a franciaországi szlovákok nem voltak hajlandók 47
