Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
mek püspöki palotát azonban már régen múzeummá alakították át. Magyar vonatkozású anyag alig akad benne. A nagyterem freskóit pedig egyszerűen bemeszelték, mert magyar királyokat és szellemi nagyságokat ábrázoltak. És így folytathatnám a végtelenségig. Egyelőre azonban ennyi is elég a szívfáj dító, rideg valóságból... * Erdély az elmúlt vérzivataros évszázadok alatt nagyon sok változáson, «metamorphosis»-on ment már keresztül, de ilyen gyökeres és gyors változáson még soha! Jaj! Csak a lélek ki ne aludjon... És hála Istennek, a lélek még nem aludt ki, mert az Űj Életnek nincsen olyan száma, amelyik — a kötelező marxista dialektikától és kommunista frazeológiától, no meg a román sovinizmus elaltatására szolgáló írásoktól eltekintve — ne ápolgatna, dédelgetne, menekítene valamit a pusztulásra ítélt magyar múlt és szellem értékeiből. •J* Dr. Hász István A M. Kir. Honvédség utolsó tábori püspöke, számos magas kitüntetés tulajdonosa, a svájci Unterägeri község díszpolgára hosszú betegeskedés után, 88 éves korában, 1973. január 27-én visszadta lelkét Teremtőjének és bevonult Csaba királyfi és Szent László égi seregébe örökös szolgálattételre. A temetési szertartást Unterägeriben február 1-én MINDSZENTY JÓZSEF bíboros, Magyarország száműzött hercegprímása végezte a St. Gallen-i, Basel-i, Chur-i püspök és számos magasrangú magyar és svájci pap segédletével. Utolsó útjára messzi országokból összesereglett hontalan magyarok és svájci tisztelői kísérték el. Koporsójára a Magyar Királyi Honvédség nevében elsőnek helyezte el koszorúját vitéz kisbarnaki FARKAS FERENC vezérezredes, a Vitézi Rend Főkapitánya. Utolsó kívánsága szerint szülőfalujában, Kisbéren szeretett volna örök pihenőre térni, de a kommunista kormány nem adta meg a hazaszállítási engedélyt. így svájci földben kell megvárnia, hogy szeretett Hazájának és sokat szenvedett népének felszabadulása után végleg megpihenhessen a drága hazai földben. Az Örök Világosság fényeskedjék neki!
