Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-04-01 / 4. szám

«Én még láttam Kemény Zsigmond könyveinek és kéziratainak máglyahalálát. ,,, Első kiadású könyvek, ősnyomtatványok elszenesedett csonkjai napok múltán is üvöltöztek a vidéki kúria udvarán. A második világháború utolsó hónapjaiban a felszínnel együtt... útrakeltek a kultúrkincsek is ... ok- és kéziratok, ritka műtárgyak rázódtak el az ismeretlenségbe vagy a megsemmisülésbe. Szalontaiak mesélték nekem, miként gyűjtötték össze később a környékről Arany János széjjelhordott fehérneműjét és egyéb tárgyi emlékeit... Válságos napok vetik felszínre az embert: akinek nem esik jól a szivar, ha azt nem egy Corvina lapjából csavarta.

A jelenség évezredes, ne rágódjunk most ezen. Hanem inkább arra, ami szerencsésen megmenekült. Amit azután a Szervező Elme — a rend jegyében — egyik városból a másikba költöztetett, átcsoportosított, pincébe, ládába rakott, új munkát adván a kutatónak, aki ilyenformán az aranyásók izgalmával bolyonghat múltúnk tárnáiban.

íme egy újabb lelet: Orbán Balázs százesztendős fényképgyűjteménye. Hányódásából a véletlen vetette felszínre, s valamely tunya kéz már épp elindította volna a papírmalomba, midőn az értő szem megakadt rajta. Mészáros József érdeme, hogy megmenekült; az Erdélyi Lajosé, hogy e könyvecske melegítő-védő szárnyain, szakszerű magyarázattal, fogantatásának történetével az olvasó asztalára kerül...» (Üj Élet, 1971. január.)

Vagy ott van a híres marosvécsei vár. A róla szóló első írásos emlék 1228-ból való, parkjában tavaly tárták fel a «római castrum» alapfalait, Kemény János, erdélyi fejedelem (1660—1662) leszármazottaié volt egészen napjainkig és benne alakult meg 1926-ban az Erdélyi Helikon, amelyiknek emlékét ma is őrzi a Kós Károly faragta Helikon asztal.

Erről a híres várról írja Szépréti Lilla:

«... a múlt században itt élt Kemény Simon, Bolyai Farkas diáktársa, kebelbarátja, a «mecénás». A feleségéről — a művelt és gyönyörű Teleki Annáról — készült festményt a várkönyvtárban a második világháborúig őrizték. De akkor a húszezer kötet könyvvel, az emlékíró Kemény eredeti kéziratával és sok egyéb értékkel együtt elveszett...» Majd így folytatja: «... (ma) kórház, szellemileg fogyatékos gyermekek otthona. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon helyes-e ez, nem vétek-e egy ilyen várat ’eldugni’ az érdeklődők, túristák szeme elől? Ma mégis úgy látom, mi sem alkalmasabb egy hasonló műemlék megőrzésére, sebeinek azonnali bekötözésére — legalább is egyelőre! — mint egy ilyen egészségügyi intézmény.» (Űj Élet, 1971. március.)

Mint emlékezetes, csak a nagyváradi magyarok éberségének, «éjjel-nappali virrasztásának» köszönhető, hogy néhány évvel ezelőtt a románok nem merték lebontani Szent László székesegyházát. A re24