Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
most május 5-én azzal nyílt meg, hogy bizottmányt neveze ki, mely saját alkotmánya reformjai iránt tervet készítsen; vagy őszintén bevallva, az Unió megbuktatására két bizottmányt alakítának, egy polgárit s egy papit. A polgáriban az ispán, a papi bzottmányban a lutheránus püspök, Binder György jelent meg, mint vezető. Ezen testületek teendője volt a szász székeket oda hangolni, mikép az Unióban nemzetiségök s vallások veszélyeztetését lássák; következőleg rábírni, hogy nem pártoló követeket küldjenek a máj. 29-ki országgyűlésre. » Ennek ellenére a szász követek is beleegyeztek a Kolozsváron május 29.-én tartott országgyűlésen az unióba, amit azonban, visszatérve megbízó szászaikhoz, nem követtek. Erre nézve a következőket írja a könyv: «Egyedül Szeben, s a szebeni pártfőnökök értették, mit kell tenniök, hogy kövekezetesek maradhassanak. Benigni József, a ’Sieb. Bote’ szerkesztője, előbb hadititoknok, Erdély statisticusa és historicusa, ment elől számításaival; ő volt a szebeni diplomatia középpontja, ő osztá a szerepeket, ő intézé a tanácskozmányokat, minek következtében egy éjjel a szász ispánnál a román comité tagjaival összejöttek s meghatározák, hogy miután a szász követek beleegyeztek a hongyűlés határozatába, mondjanak és munkálkodjanak ellene a román nemzet nevében, mint amely a gyűlésen képviselve nem volt». «Ezen tanácskozmányt nem titkolták. Jun. 6-án nyílt gyűlést tarta Szeben, s benne meghatározá, hogy követeit vissza hívja, valamint a többi székeket is erre szólíták fel... » «Sőt tovább mentek. Jun. 9-én ismét népgyűlésük volt: e gyűlés már az oláh és szász nemzettel közösen tartaték. Benne a két nemzet alkudozásra lépett...» «Nagyszerű tanúság rejlett e napok történetében. Egy nemzet, mely magyart és szászot egyiránt gyűlölt, mert mind a kettő nyomta: ím a kisebb nyomóval kibékül a harmadik ellenében. Szinte másfél millió ember fog kezet, hogy azon félmillió magyart, mely eddig Erdély kormányát kezében tartá, lesújthassa.» Most lássuk, miket tapasztalt a kortárs a román oldalon: «Hiszékenységünk rászedett. Nem szólok a kormányról, pedig onnan vett példát az ellenforradalom. A román értelmiség mellénk nyilatkozott, s mégis a románok fegyverzése folytattatott. A szászság követei által tett nyilatkozatból úgy látszott, mikép a szász közvélemény az unió mellett nyilatkozott, mégis mindenfelé ellenmozgalmakat rendezének. Az ellenfél csellel, óvatossággal terveit; a Magyarság — mint szokott, nyílt kártyával játszott...» «A martiusi napokban az oláhországi conservativek futának be, májusban a republicanusok; s mind a két párt megegyezett a ma6
