Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
gyarság elleni működésben; szemünk láttára egy Daco-romanum imperium terve szövődött, s a mi gubemiumunk a régi slendrián kényelmével folytatá ügyeit.» «A székely és a magyar úrbéres örömkönnyek közt ült ura által adott lakomájához; ellenben a román nép megvetőleg lépett fel, mert azzal vala bujtogatva, hogy a császár már rég felszabadította, csak az urak késleltették. Elismerés heyett foglalásokhoz, később gyilkoláshoz fogott.» «Orlátról Balázsfalvára mentek (t.i. a románok). Sept. 5-én ott is gyűlést tártának: Lemény püspököt, mivel a magyarsággal tart (gör. kát. püspök volt) püspökségéből elmozdíták... az Unió ellen óvást tettek... a comitét kormánytestületnek nyílváníták ... s megbízák, hogy Erdélyt ossza fel praefecturákra s Dacoromania alapját tegye le... » «.. Az első erőszakos lépést Balázsfalva környéke kezdé meg. Mintegy 10—15 000 fegyveres ember vala Balázsfalvára felgyűjtve. Nem lévén élelmök, a szomszédos urasági csűröket és pinczéket támadák meg. A magyarok e hírekre futásnak eredtek, de már késő volt: a nép mindent, kit honn vagy útban talált, felfogott; Oct. 13- án Gyárfás Elek földbirtokost, a mint Szancsalból Balázsfalvára hurczolták, megölék. Dobay Zsigmondot, kit veresegyházi udvarából három leányával indítanánk meg, szintén felkonczolták. A tömeges megtámadás Kis-Enyeden vette kezdetét.E szép magyar falu, Alsófehér megyének azon darabjában feküdt, mely Szeben közelében szászok és oláhok között esett. A megrémült magyarság a vidékről csak eddig futhatott, mintegy 400-an gyűlének össze; de míg tovább menésről tanácskoztak, körül valának vétetve. Egy jól fekvő úrilakba vonultak s az oláhság ellen magokat két napig fenntarták. A general commandóhoz segélyért, oltalomért küldtek. Oct. 14-én estve az ostromlók már szalmát hordtak, hogy a házat rájok gyújtsák. A lődözés mindkét részről folyt; végre azon feltétel alatt, hogy szabadon mehessenek, magokat feladták. Éj volt, holdtalan setét éjszaka. A házban kétségbeesett nők, anyák, gyermekek, hölgyek: kün romboló nép. A feltétel megköttetett, az ajtó megnyíltak, fegyvereiket kiadták — s mi várt rájok? A legkínosabb halál. Mire megviradott 45 családból 141 magyar feküdt vérében, köztük: Daczó János, Farkas Károly és Lajos, Bányai Sándor, Hodor Károly, Zavar Károly maga és családja; Szalánczi Gábor neje, gyermekei kútba ugrottak. A többi szerencsés setéiben elszabadult, elfutott, elbújt. E napok óta a magyar falvak a legrémletesebb éjszakákra jutának. Az utakat álruhában menekülők karavána, a városokat szétriasztott családok lepték el. Az anya gyermekét, a gyermek atyját kérésé. Dobpörgés, harang félreverés sivítá át a léget. Lármafák, meggyúj -7
