Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-01-01 / 3. szám
unió felajánlott támogatását is kész volt elfogadni Horvátországnak Jugoszláviából való kiválása érdekében, bár dr. Jelics teljes mértékben tisztában volt a szovjet segítség kétes értékével és minden veszélyével.7 Dr. Jelicsnek e politikája természetesen heves vitákra és a horvát emigráció újabb polarizációjára vezetett. De a németországi munkások és a horvát emigrációnak legfiatalabb nemzedéke hű maradt Jelicshez. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az ez év februárjában dr. Pavelics halálának évfordulóján Torontóban elmondott emlékbeszéde, melyet követően a jelenlévő horvátság közel 70 000 dollárt ajánlott fel készpénzben Jelics mozgalmának támogatására.8 Elnémítása érdekében Tito titkosrendőrsége három ízben is merényletet kísérelt meg dr. Jelics ellen, de sikertelenül. Nixon elnöknek 1971 nyarán bekövetkezett váratlan bejelentése, hogy Pekingbe fog utazni, a Szovjetuniót arra kény szeri tette, hogy 1971 nyárvégére tervezett jugoszláviai akcióját egyelőre elhalássza. Bresznyevnek váratlan belgrádi látogatása jelezte az akció leintését, melyet Brezsnyev a budapesti és szófiai bábkormányoknak is tudomására hozott. Brezsnyev látogatása egyidejűleg a horvát emigráció felé tett Ígéretek elejtését is jelentette. Ugyanakkor Tito szabad kezet nyert a horvát kommunista párt és közélet megrendszabályozására is. E csalódás és egyben Titónak drákói tisztogatási akciója Horvátországban, a horvát szabadság ügyének újabb bukása minden bizonnyal hozzájárultak dr. Brankó Jelics váratlan halálához. Dr. Branko Jelics halála a horvát emigráció és az egyetemes horvátság nagy vesztesége. De mi magyarok is osztozunk a horvátság gyászában, mert dr. Branko Jelicsben egy megértő barátot vesztettünk. Homonnay Elemér 1 «Danica» — 1972. 6. 7. 2 «Danica» — 1972. 6. 13. Milan Ilinics: «Veliki i bolni gubitak». 3 Dr. Eckhardt Tibornak a youngstowni horvát gyűlésre való utalása nyomán a New York Times 1934. 12. 8., 9. és 10-i számaiban e gyűlés élénk vita tárgyát képezte. Megszólaltak az amerikai horvátság vezetői, de megszólalt Radoje Jankovics, a new yorki jugoszláv főkonzul is, aki azzal vádolta meg a magyarságot, hogy a youngstowni horvát gyűlést azért szerveztette meg, hogy azt majd mint alibit használhassák fel Jugoszlávia ellen. 4 Tamás András, aki a magyar «titkos diplomácia» szolgálatában eltöltött éveire való visszaemlékezése egy részét éppen a Kanadai Magyar Üjság hasábjain tette közzé, 1958. IX. 8-án e sorok írójához küldött levelében emlékezett meg az eseményekről. 5 Dr. Branko Jelicsnek 1952. VII. 2-án Berlinben kelt levele. « Dr. Stjepan Buc: «Horvátország és Magyarország» — Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1956. II. 19. Dr. Lengyel Ferenc: «Magyarország és Horvátország» — uo. 1956.11.26. v. Kovács Gyula: «A magyar és horvát sorsközösség» — uo. 1956. III. 25. I Hrvatska Drzava: 1970. augusztus—szeptember. Homonnay Elemér: «A horvát emigráció új utakon» — Kanadai Magyar Üjság, 1971. 1.15., VIRRASZTÓ, 1971. 1. szám s Torontói közlés. 43
