Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-01-01 / 3. szám

Lapszemle

A magyarság sírásói

Az alábbiakban két dokumentumot közlünk okulásul és az egyetemes magyar érdekek védelmében való felhasználásra. És hogy minél többen lássák, kik segítették megásni a magyarság Trianoni (1920.) és Párizsi (1947.) sírját. Jóllehet ők már személyesen nem vehettek részt eszméik megvalósításában, de az a magyarellenes szellemiség és érzület, amit terjesztettek, nagyban elősegítette a magyarság trianoni és párizsi sírjának a megásását és még mindig elevenen él és hat szerte a nagyvilágban.

1. A Magyar Történelmi Szemle (Buenos Aires) 1971. évi 1. száma közli dr. DOMOKOS PÁL PÉTER: «A moldvai magyarság» kiadásra kész nagyszabású munkájából a «Miron Christea karánsebesi román püspök titkos naplójából (Az első titkos tárgyalás Ferenc Ferdinánddal 1908. III. 28-án)» című fejezetet. — A Ferenc Ferdinánd tervezte Gross österreich-féle federációba beletartozott volna Ausztria— Magyarország—Dél-Szlávia—Nagyrománia; Dél-Szláviához csatolták volna a Bánát nagy részét és Horvátországot, Romániához pedig Erdélyt. Ennek a tervezgetésnek kapcsán fogadta Ferenc Ferdinánd Miron Christea püspököt és Bunea Ágoston balázsfalvi kanonokot a bécsi Belvedere palotában. Ferenc Ferdinánd a fogadáson a következőket mondotta:

«Köszönöm Önöknek, hogy olyan messziről idejöttek és alkalmat adtak annak az elmondására (amit egyébként másoknak már említettem), hogy ismerem a derék és lojális román népet, valamint a magyarok részéről elszenvedett kínjaikat és végtelen szenvedéseit. Ismerem a románok hűségét és méltányos magatartását a múltban, különösen azokat a szolgálatokat, amelyeket 1848-ban hoztak a trónért és a dinasztiáért. Szeretem a román népet és lelkemnek belső kívánsága az, hogy segítsek rajta, mikor majd hatalmam lesz erre. Egyelőre azonban nem tehetek sokat. Azért hivattam Önöket, hogy kijelentsem, ismerem helyzetüket, minden rokonszenvem az Önöké és hogy mondják el otthon szűkebb körükben és a népnek — azonban természetesen elővigyázatossággal, hogy közös ellenségeink meg ne hallják és ki ne kiabálják, — hogy mik a nézeteim. Hogy a nép ne háborogjon és legyen türelme kivárni helyzetének javulását. Önök előtt kötelezettséget vállalok, hogy a mai állapotokat meg fogom szüntetni.»

2. A «SZITTYAKÜRT» (Cleveland, USA) 1972. jún. számában «Egy félzsidó területi igényei» címen részleteket közöl James DOUGLASHAMILTON: «Motive for a Mission» (Macmillan kiadó, London, 1971)

44