Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-01-01 / 3. szám

Dr. Jelics a második világháború kitörését követően éppen visszatérőben volt Dél-Amerikából, amikor hajóját az angolok Gibraltárnál feltartóztatták s dr. Jeli eset a háború tartamára Angliába internálták. 1945 után dr. Jelics visszatért Németországba és újból Berlinben, annak nyugati zónájában telepedett le.

Az ő kezdeményezésére alakult meg a Horvát Nemzeti Tanács, melynek alakuló ülésére dr. Nagy Iván, a délvidéki magyarság volt vezető politikusa is meghívást nyert. Dr. Jelics már ezzel is kifejezésre juttatta, hogy a magyarsággal való együttműködésre nagy súlyt helyez. Ebben a vonatkozásban e sorok írójához még 1952-ben írt levelében így nyilatkozott:

«Ich wünsche nur, dass das ungarische Volk alle seine Anstrebungen verwirkliche, besonders in Vojvodinafrage, weil dieses Land gehört historisch dem ungarischen Volke...» 5 (Csak azt kívánom, hogy a magyar nép valamennyi törekvését megvalósítsa, különösen a vajdasági kérdésben, mert ez a terület történelmileg a magyar néphez tartozik ... )

Dél-Magyarország Feszabadító Tanácsa megalakulását követően dr. Jelics csoportja közvetlen kapcsolatot keresett a DFT-hez és a DFT-n keresztül a Magyar Felszabadító Bizottsághoz. Dr. Stjepan Buc, prof., a Horvát Nemzeti Bizottság akkori főtitkára amerikai körútja során Clevelandban hosszas megbeszélést folytatott a DFT elnökségével s majd másnap a MFB vezetőségével. E megbeszélések eredményét dr. Stjepan Buc, prof. egy cikkben foglalta össze, melyre a DFT részéről dr. Lengyel Ferenc, a DFT alelnöke, a MFB részéről pedig vitéz Kovács Gyula altábornagy, a MFB ügyvezető alelnöke válaszolt.6

Dr. Branko Jelics dr. Eckhardt Tiborral is tartotta a kapcsolatot s dr. Eckhardt Tibor «Regicide in Marseilles» c. visszaemlékezésében többször is utal dr. Jelicstől nyert információra.

Az utóbbi években, amikor Németországban több százezerre emelkedett a jugoszláviai, zömében horvát vendégmunkások száma, dr. Jelics csoportjának sikerült e vendégmunkásság sorából jelentékeny réteget megnyernie a horvát függetlenség ügyének, ugyanakkor rajtuk keresztül közvetlen kapcsolatot tudott teremeni az otthoni horvátsággal. Így első kézből nyerte értesüléseit a hazai horvátság körében végbement változásról, amely Zágrábot egyre inkább szembeállította Belgráddal. Ez újjáéledő nacionalizmus elől még a Kommunista Párt horvátországi vezetősége sem tudta magát kivonni. Ugyanakkor dr. Jelicsnek keserűen meg kellett állapítania, hogy a Nyugat, ahová a horvát nép is tartozik, egyre inkább megtagad minden közösséget a horvátság ügyével s Tito nagyszerb célokat szolgáló kommunista diktatúráját támogatja, rövidlátó üzleti érdekből, vagy hamis illúziókra épült, téves politikai elképzelésből. Ily körülmények között érthető, hogy 1970 nyarán még a Szovjet42