Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-01-01 / 3. szám

Dr. Branko Jelics (1905—1972)

Dr. Branko Jelics, a horvát emigráció egyik vezető egyénisége, a Horvát Nemzeti Bizottság (Hrvatski Narodni Odbor) elnöke 67 éves korában, 1972. május 31-én, váratlanul, szívroham következtében Nyugat-Berlinben meghalt.1

Dr. Jelics régi jogpárti családból számazott. Így érthető, hogy már diák korában bekapcsolódott a politikába, amiért a jugoszláv királyi diktatúra kikiáltása után (1929. január 6) neki is menekülnie kellett. Grázba került s ott fejezte be egyetemi tanulmányait. Mint orvos Berlinben telepedett le és dr. Ante Pavelics Ustasa Mozgalmának (Felkelő Mozgalom) ő lett németországi képviselője.2

Mint a horvát emigráció többi vezetője, ő is sokat utazott, járta a kivándorolt horvátság központjait, hogy a Mozgalom számára híveket., anyagi támogatást biztosítson. Így 1934 júniusában az Egyesült Államokat kereste fel. Körútja során az ohioi Youngstownban több ezer főnyi horvát sereglett össze, hogy meghallgassa őt. Itt történt meg, hogy dr. Jelics beszédét követően a tömeg Sándor királyra, mint a horvátság legnagyobb ellenségére halált kiáltott. (Kb. ugyanabban az időben a macedónok titkos szervezete valóban halálra ítélte Sándor királyt s ez ítéletet belgiumi lapjukban közzé is tették.)

A marseilles-i merényletet követően Jugoszlávia Magyarországot vádolta meg a merénylet előkészítésével. A Népszövetség Tanácsa előtti vitában dr. Eckhardt Tibor, Magyarország népszövetségi főmegbízottja Jugoszlávia vádját visszautasító beszédében többek közt a youngstowni gyűlésre is utalt, bizonyítékul, hogy a merénylet hátterét nem Magyarországban, hanem a jugoszláv diktatúra által elnyomott horvát és macedón nép elkeseredettségében kell keresni.8

Amikor Jugoszlávia az abessziniai háború idején résztvett a Népszövetség által elrendelt gazdasági szankciókban és így elvesztette mezőgazdasági termékeinek legfőbb felvevő piacát, Németország felhasználta a kedvező alkalmat, hogy Jugoszlávia árufeleslegének átvételével Jugoszláviát a maga érdekkörébe vonja. Göring befolyására a német külpolitika ekkor jugoszlávbarát irányzatot kezdeményezett, hogy Németország gazdasági térnyerését politikai síkon is kamatoztassa. Dr. Jelics és a Horvátország függetlenségét szorgalmazó horvát emigráció ekkor kényelmetlenné vált a német politikai vezetés számára. Dr. Jelicset és dr. Lorkovicsot, a Független Horvát Állam későbbi külügyminiszterét ezért lefogták s Berlin közelében internálták. Miután a magyar revíziós politika keretében a horvát emigráció fontos szerepet játszott, Tamás András, a Magyar Revíziós Liga genfi megbízottja Berlinbe utazott és sikerült is neki mind dr. Jelics, mind dr. Lorkovics szabadlábrahelyezését elintézni.4

41